Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén

Skandinávia mint,.normatív éllovas" a gyermekjogok terén ellenére bevezetett forgalmi adó megteremtette a gyermekjóléti ellátásokhoz is szük­séges gazdasági alapot. Különlegesség, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a helyi adók segítségével, társadalmi konszenzussal alátámasztva tartják fenn a szociális ellátórendszer nagy részét. Ezek az intézmények irányítják Svédország egészségügyi rendszerének jelentős részét, a gyermekek napközis felügyeletét, az időskorúak gon­dozását, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas intézményhálózatot, a szociális se­gélyezést, a köztulajdonú lakások és a lakáskedvezmények rendszerét. A konkrét történelmi fejlődés vizsgálata alapján a következő általános tényezők fo­galmazhatók meg. Általában is, de a gyermekjogok terén különösen igaz, hogy a jogok megvalósulását segíti, ha a társadalmon belül kicsik a kulturális, szociális és gazdasági különbségek, nincsenek előjogok. A kisebb társadalmi különbségek nyitottabbá, tole- ránsabbá teszik a társadalmakat. A skandináv országokban a gyermekjogok megvaló­sulása terén tapasztalt kiemelkedő sikerekhez feltehetően hozzájárult az egyenlőségre törekvő mentalitás, amelynek Skandináviában mély történelmi gyökerei vannak, szem­ben a kontinentális Európában megszokott alá-föl érendeltségi viszonyokkal. A nők és a gyermekek jogainak elismerése ezért is ebben a régióban jelent meg először (például a válás és a gyermekombudsman intézménye), a gyengékről való gondoskodás mé­lyen beleivódott a társadalom gondolkodásába. Pedig a családi farmergazdaságra épü­lő skandináv társadalmakban, a városi középosztály gyengesége folytán, a klasszikus liberalizmus erős gyökerei hiányoznak. Az önálló parasztbirtokra épülően széles kör­ben jellemző volt az írni-olvasni tudás, természetes módon kialakult a helyi autonómia és annak döntéshozatali mechanizmusában való közösségi részvétel, jellemző volt a szervezési kultúra és készség. Ezen hagyományokra épültek a svéd, dán, norvég népi mozgalmak, amelyek - eltérően más nyugat-európai mozgalmaktól - az állam egész területén a közjóért és a felvilágosodásért munkálkodtak. A közegészségügyi rendszer, az egészségbiztosítás megszervezésében ez a szemlélet tetten is érhető. A civilszervezetek tradicionálisan nagy száma és aktivitása, a civil társadalom fej­lettsége, hálózati (nem hierarchikus) szerveződése rendkívül fontos szerepet játszik a gyermekjogok megvalósulása, monitorizálása terén. Az elsősorban a család, az oktatási intézmények, az egészségügyi ellátóintézmények lefedte térben mozgó civilszervezetek jogvédelmi, érdekvédelmi tevékenysége, azok hatékonysága szintén figyelmet érdemel. Akompromisszumkészség, a konszenzuskeresés a politikai kultúra része Skandináviá­ban tetten érhető a döntéshozatali folyamatokban, a korporativ csatornák kiépítésében. A szakszervezetek szerepe rendkívül fontos az északi országokban, ami a második generációs jogok megvalósításában döntő tényező lehet. A dán szakszervezetek rendkí­vül jól szervezettek, míg Norvégiában gyengébbek, Svédországban pedig egy tripartit rendszer, paternalista- korporativ természetű intézmények épültek ki. „1648... óta az északi államokat... egy és csak egy hatalom irányította: az állam. A népi hatalom alternatív forrásai elapadtak. Az egyház nem kérdőjelezte meg az ál­2009. tél 65

Next

/
Thumbnails
Contents