Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Skandinávia mint „normatív éllovas" a gyermekjogok terén zalék (az össznépességre vonatkoztatva is). A szociális transzferek hatékonysága tehát általános norma az északi országokban, de még közel sem az uniós szinten. Ha a szociális transzferek mellett a munkanélküliséget és az általános bérszínvonalat is figyelembe vesszük, akkor az országok négy csoportba sorolhatók egy legutóbbi felmérés szerint.31 Az első csoportba tartoznak az északi országok mellett Ausztria, Ciprus, Hollandia és Szlovénia. Erre a csoportra jellemző az alacsony munkanélküliség, dolgozó szülők esetén az alacsony gyermekszegénységi ráta, valamint a szociális transzferek relatíve magas szintje és hatékonysága. Mindezt annak ellenére sikerült az északi országoknak biztosítaniuk, hogy a gyermekek nagy része egysziilős családban nő fel. Ezt úgy tudták elérni, hogy támogatják az egyszülős családok eltartójának a megfelelő munkaerőpiaci részvételét, és biztosítják a családi élet és a munka összeegyeztethetőségét. A másik négy kis ország közül kilóg Ciprus, de ott az erős családi struktúrák a jellemzők, ahol csaknem minden munkaképes korú felnőtt dolgozik. Egy másik országcsoportot alkot Belgium, Csehország, Németország, Észtország, Franciaország és Írország. A relatíve jó, átlag alatti szegénységi ráta mellett a probléma az, hogy a gyermekek nagy száma, több mint nyolc százalékuk él olyan családban, ahol valaki munkanélküli. Viszont a dolgozó szülők családjában a szegénység alacsonyabb szintű, mint más országokban. A harmadik csoportba Magyarország, Málta, Szlovákia és az Egyesült Királyság sorolható, ezekben az országokban a gyermekszegénység átlag körüli, de a szegénységi ráta nemcsak azokban a családokban magas, ahol munkanélküli családtag van, hanem olyan családokban is, ahol mindkét szülő dolgozik. A negyedik csoportot a négy mediterrán EU-tagállam, valamint Lettország, Litvánia, Lengyelország és Luxemburg alkotja. (Luxemburg esetében a dolgozó szülők háztartásában jelentkező szegénység magas hányada a lakosság speciális struktúrájával magyarázható. Ugyanis itt a magas jövedelmű, de gyermektelen háztartások aránya magasabb, mint más országokban.) Az ebbe a csoportba tartozó országokban kevés gyermek él munkanélküli családban, de sok gyermek tapasztalja meg a szegénységet úgy, hogy mindkét szülő dolgozik. A munka melletti szegénység fő oka az alacsony munkaintenzitás melletti alacsony fizetés és az alacsony szintű és nem is túl hatékony szociális transzfer, ami ezekben az EU-tagállamokban a legalacsonyabb. E negatív hatások enyhítésében a családi kapcsolatok és a generációk közötti szolidaritás fontos szerepet játszik a csoport több országában is. Összegezve megállapítható, hogy nem elég önmagában a gyermekeket érintő szociális transzfer fontosságát hangsúlyozni, a szintén az állami politika hatáskörébe tartozó munkához jutás és az általános bérszínvonal hatása is kimutatható. Az adott érték megnyilvánulásához tehát több norma, azok kombinációja szükséges. A norma terjedését nemcsak az anyagi lehetőségek, hanem az állami politika és a kulturális tényezők is befolyásolták (a családi kapcsolatok súlya és a generációk közötti szolidaritás). Továbbá ki kell emelni, hogy a szegénységgel fenyegetettség nem egyenlően szóródik a gyerekek között, aránytalanul jobban sújtja az etnikai kisebbségekhez tartozó gyer2009. tél 61
