Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Paragi Beáta kövessenek el.45 Ugyanakkor nem sikerült e problémákat teljes mértékben ignorálni sem. A pénzügyi-költségvetési folyamatok ezredforduló környékén erősen kifogásolt sajátos irányítása, illetve az állítólagos korrupció a legkevésbé sem volt titok az 1990-es évek folyamán - legalábbis nem volt az a donorok előtt.46 A említett összefüggéseket annak ismeretében szükséges értelmezni, hogy Izrael következetesen - az 1994-es év elejétől - figyelmeztetett rá, hogy semmilyen együttműködést nem fog tolerálni a Palesztin Hatóság részéről azon szervezetekkel, amelyek biztonságát fenyegetik.47 Az első időszak célkitűzései a fennálló körülmények tükrében (1993-2000) Az oslói folyamat filozófiája, kettős célok, kezdeti feltételezések. Sem az oslói megállapodások, sem a mögötte álló filozófia, sem a donorok által megfogalmazott kettős célok nem vették tekintetbe, hogy a palesztin entitás nem (egy) szuverén (állam). A PNH - a rendszer demokratikus vagy autoriter mivolta lényegében közömbös is - nem rendelkezett olyan erőszak monopóliummal,48 illetve többé-kevésbé átlátható olyan jogrenddel és jogszabályokkal, amelyek képessé tették volna, hogy a fennhatósága alatt álló lakosságot (jól) kormányozza. Szándékosan vagy sem, mindenesetre az oslói megállapodások túl zavarosak voltak ahhoz, hogy azok szilárd alapot biztosítsanak a gazdasági vagy intézményi fejlődéshez.49 A kezdeti (1993. október) donorfelajánlások olyan feltételezésekre50 épültek, amelyek, amelyek tarthatatlanságával legkésőbb 1994 őszére a nemzetközi szereplők szembenéztek. Négy ilyen feltételezés biztosan létezett: (i) a felajánlott forrásokat közép- és hosszú távú fejlesztési projektekre fordítják; (ii) a befolyó költségvetési bevételek lényegében fedezni fogják a folyó költségvetési kiadásokat; (iii) a palesztinok számára elérhetők lesznek azon szuverén garanciák, amelyek a felajánlott nemzetközi segélyek (aid) (kedvezményes) kölcsön (loan) részének mobilizálását lehetővé teszik; (iv) Izrael továbbra is legalább százezer palesztin számára lehetővé teszi a területén való munkavállalást. A donorok - legalábbis az európaiak - „nem mérték fel megfelelően sem az izraeli távozással keletkező vákuum erősségét, sem azon nehézségeket, amelyekkel a tapasztalat hiányában a Palesztin Hatóságnak szembe kellett néznie."51 Az Izrael és a PFSZ/PH közötti jogi, politikai, gazdasági kapcsolatok annyira komplikáltak voltak, hogy a donorpénzek maximum marginális szerepet játszhattak, és a fennálló struktúrák megváltoztatására politikai akarat hiányában alkalmatlannak bizonyultak. A megfogalmazott magasztos célok, illetve a donorok tevékenységének bármiféle megnyilvánulása olyan várakozásokat keltettek, amelyek a valós folyamatok tükrében irreálisak voltak.52 Amellett, hogy a Világbank (mint titkárság) által összefogott donorközösség a palesztinok „racionális választásában" bízott, tevékenységük másik 80 Külügyi Szemle
