Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai pillérét a ceteris paribus (közgazdasági, filozófiai) elve képezte.53 Csakhogy miközben a modellek megengedhetik maguknak az ismert vagy ismeretlen tényezők figyelmen kívül hagyását, a palesztin eset más volt. Ennek ellenére, a hatékonyságot befolyásoló valós körülmények ismeretében a donorközösséget tömörítő AHLC tagjai nem kezdeményezték részvételük „szabályainak" újragondolását. Mögöttes célok és érdekek. Az Izrael és PFSZ/PH, illetve a donorok és PFSZ/PH közötti együttműködés egyaránt más motivációkat, irányokat tükrözött, mint a hivatalosan deklarált célok. Ami a donorok érdekeit illeti, azok a kezdetektől „frusztráló mértékben érvényesítették saját kereskedelmi és politikai önérdekeiket."54 Az Egyesült Államok és Európa államai által a térségbeli szomszédos államok számára felajánlott segélyekkel összehasonlítva a palesztin segélyek nagyságrendje nem tűnt különösebben nagylelkűnek. Az oslói folyamat többnyire PNH-on keresztül történő támogatása változó súllyal szerepelt az európai államok fejlesztéspolitikájában. A (kül)politikai értelemben legbefolyásosabb európai fővárosok (London, Párizs, Berlin) sem relatíve, sem abszolút értelemben nem szenteltek túl sok figyelmet a palesztin kérdésnek az 1990-es évek folyamán. A bilaterális brit fejlesztési segélyek közel-keleti összes segélyen belüli aránya az amerikai, illetve EU/EB segélyek által követett tendenciát tükrözte. A fejlesztéspolitikai kérdésekben úgynevezett hasonlóan gondolkodó (like-minded) csoport (Norvégia, Svédország, Eíollandia) meglehetősen nagylelkű volt, bár az egyetemes emberi jogok érvényesítésére, illetve civil társadalom erősítésére irányuló növekvő érdeklődésük okozhatott feszültségeket a hagyományos értékei és a modernizáció követelményei között őrlődő palesztin társadalmon belül.33 A mediterrán (spanyol, olasz, francia) segélyek nagymértékben ingadoztak a teljes időszak folyamán. A rendelkezésre bocsátott segélyek nagyságrendjének időbeli alakulása szerint a donorok támogatásának hátterében a stabilitásra vonatkozó igényük állt.56 Az Egyesült Államok Izrael, illetve térségbeli pozíciói védelme érdekében, az EU és tagállamai a közeli szomszédság miatt látták szükségét az elmérgesedő helyzetek (1996, 2000, 2006) segélyekkel való kezelésének. Palesztin érdekek. A donorok fő szerződéses partnere - a palesztin nép és a PH képviseletében - a PFSZ volt.37 Miután a PFSZ palesztin nép legitim képviselőjeként volt elismerve (1974, 1993), illetve mert a PH legitimitása PFSZ jóváhagyásra (Gáza, 1994) épült, ez volt az egyetlen követhető megoldás. A donorok által támogatott PH/PNH ugyanakkor Arafat egyszemélyes uralmát, illetve a neopatrimoniális kapcsolati háló, mint hatalmi bázis fenntartását szolgálta.58 Miután a palesztin vezetés tisztában volt az izraeli civil adminisztráció által gondozott költségvetés kiadási oldalával,59 saját költségvetési bevételeinek 1994-re becsült alakulásával (317 millió USD),60 illetve a donorok által 1994-re felajánlott összegek nagyságrendjével (720 millió USD),61 különösebben nem meglepő, ha túl sok figyelmet a jogi vagy költségvetési korlátoknak nem szentelt. A PH/PNH nem kifejezetten demokratikus normák szerint működött, az 1996-tól működő PTT (a „tanács", vagyis a parlament) által megszavazott törvényeket, 2009. tavasz 81
