Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Környei Agnes országban például 1975-ben a nők 34 százaléka dolgozott, ez 2004-re 51 százalékra nőtt, ami meglehetősen csekély a svédországi 75 százalékhoz képest. A teljes termékenységi mutató a hatvanas évek első felében 2,5 (Olaszország), illetve 2,3 (Svédország), míg 2004-ben 1,3, illetve 1,8 volt. Ez arra utal, hogy negyven év alatt Olaszországban lényegesen nagyobb mértékben csökkent a teljes termékenység, mint Svédországban. A skandináv norma, az egalitárius szemléletből eredően a nők mind nagyobb munkába állása tehát regisztrálható, bár Közép- és Kelet-Európábán ez inkább a kommunista szemléletre vezethető vissza. A normák terjedését gátolja az egyes országokban uralkodó társadalmi mentalitás, a munka és családi élet nehéz összehangolhatósága, illetve az e célt szolgáló állami politika gyengesége. A gyermekek jóléte Nemcsak a nagyobb gyermekszám, de a megszületett gyermekek jóléte is rendkívül fontos norma az észak-európai országokban. Az EU-tagországokban végzett kutatások29 szerint napjainkra Dánia, Svédország, Finnország és Belgium sikeresen tíz százalék alá szorította a gyermekszegénységi rátát; egyben ez az a négy ország, ahol a GDP tíz százalékát vagy többet fordítanak a gyermekszegénység leküzdését elősegítő szociális transzferekre. Ezzel szemben a mediterrán országok (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) és Írország költi a GDP arányában a legkevesebbet szociális transzferekre, az állam ezekben az országokban sokkal kevésbé aktív az alacsony jövedelmű családok védelmében. A felmérések természetesen alátámasztják azt a magától értetődő megállapítást, hogy ott a legkisebb a gyermekszegénység, ahol a legtöbbet költik (a nyugdíjon kívül) szociális juttatásokra (kivétel Ciprus és kis mértékben Szlovénia). Nyilván a leggazdagabb országokban van lehetőség nagyobb szociális védelemre és magasabb redisztribúcióra. A jólét szintje azonban nem egyedüli tényező, a norma terjedése nem köthető kizárólag a GDP nagyságához. Jelentős eltérések lehetnek a szegénységi mutatókban az olyan államok között is, ahol hasonló szintéi a jólét, és a GDP hasonló arányát fordítják szociális kiadásokra. Például mind az Egyesült Királyság, mind Ausztria a GDP 14-15 százalékát költi szociális kiadásokra, mégis a gyermekek szegénységi kockázata az EU-átlag körüli az Egyesült Királyságban (21 százalék), míg Ausztriában csak 15 százalék.30 Vagy a két Benelux tagállam a GDP 15-16 százalékát költi e célra, de ez Belgiumban 18 százalékos szegénységi kockázatot jelent, míg Hollan- diában 14 százalék alatti ez a rizikó. Ennek magyarázata a háztartások korábbi, azaz az állami támogatások előtti állapotában kimutatható különbség. Az EU-ban a nyugdíjon kívüli szociális juttatások a szegénységi kockázatot átlag 44 százalékkal csökkentik, míg Dániában, Finnországban és Svédországban ez az érték több mint 60 százalék, Bulgáriában, Görögországban és Spanyolországban viszont a csökkentés kevesebb mint 20 szá60 Külügyi Szemle
