Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Skandinávia mint „normatív éllovas” a gyermekjogok terén felén, és még kevésbé Kelet-Közép-Európában. A kevésbé egalitárius országokban, így Dél-Európában fékezhette a nők munkába állását, hogy választaniuk kellett a gyermek- nevelés és a fizetett munka között. De Laat és Sevilla Sanz tanulmánya23 szerint - Svédország és Spanyolország összehasonlításában - a fertilitás és az egalitárius hozzáállás között szoros korreláció (r=0,85) mutatható ki. A női foglalkoztatottság szintje a múlt század első felében divergált Nyugat-Európa társadalmaiban, s jelentősebb konvergencia csak a hatvanas évektől figyelhető meg. E közeledéssel együtt is a század végén majdnem ugyanakkora volt a szórás, mint a század elején.24 Az északi államokban a relative magas női foglalkoztatást a magas gyermekszám mellett jelentős mértékű adókkal és a közszektorra támaszkodva tudják megoldani. A déli országok a másik véglet. Itt jóval alacsonyabb a női foglakoztatás szintje (kivéve Portugáliában), és a generációk közötti szolidaritásra épül a társadalom, amely szolidaritás azonban napjainkban szétzilálódni látszik. Az angolszász országokra a nagyon rugalmas munkaerőpiacok (például részmunka), a kis állami szektor, az alacsony bevételű háztartásokra koncentráló szolgáltatási szektor, és a „dolgozz, hogy jól élj" ethosz jellemző. A korporativista országok (Ausztria, Németország és Hollandia) közelebb maradtak a hagyományos férfikeresős modellhez, a családoknak nyújtott közszolgáltatás mértéke alacsony, nagy hatása van a kollektív munkaszerződésekben rögzített szabályoknak, továbbá fontos attitűd, hogy a nők inkább otthon anyák, és nem dolgoznak a családon kívül. A közép- és kelet-európai országok teljesen más képet mutatnak. Az ideológiai okokból kialakult magas női foglalkoztatás mellett mind a férfiak, mind a nők körében csökkent a dolgozó anyák támogatottsága, a közszolgáltatások csökkenése nagymértékben sújtotta a nőket, illetve a családokat. Szociológiai, közgazdasági kutatások (Tomka25, Tárkányi26) alapján megfogalmazható, hogy a gyermekvállalás és a női munkavállalás összeegyeztetését célzó politika alapvetően fontos a gyermekjogok szempontjából. A pénzügyi támogatás (így például gyermekgondozási segélyek), illetve az intézményi rendszer (óvodák, bölcsődék) kiépítése nagyobb mértékű Svédországban, Finnországban, Magyarországon, viszont jóval kisebb mértékű Németországban, Ausztriában és Olaszországban. A skandináv, illetve a magyar és francia családpolitikai rendszer a kutatások szerint a családok végső gyermekszámát 0,1-0,4-gyel növelhette, miközben a gyermekek és gyermeket nevelők szegénységét is jelentősen csökkentette.27 Újabb vizsgálatok28 is alátámasztják, hogy a nemek közötti egyenlőség fokozódó érvényesülése és a jobb munka/életbeosztás meggyőzően növeli a fertilitást és a nők munkába állását. Azokban az országokban, ahol sok nő áll fizetett alkalmazásban, és ugyanakkor hatékony eszközök állnak rendelkezésre a munka és magán-, illetve családi élet feladatainak összehangolására (mind a nők, mind a férfiak tekintetében), magasabbak a fertilitási adatok, mint ahol kevesebb nő dolgozik. Ahol nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet, ott nagy csökkenés tapasztalható a születésszámokban és a nők munkába állása is kisebb mértékű. Olasz2009. tél 59
