Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Környei Ágnes legerősebben Málta és Svédország tiltakozik, teljesen eltérő okokból. Míg az erősen katolikus földközi-tengeri szigetországban nincs lehetőség a házasságok felbontására, addig a skandináv állam éppen a liberális svéd szabályozásnál szigorúbb előírások miatt ellenzi az együttműködést. A normák terjedése már elérte a küszöbértéket, de még nem vált általánosan elfogadottá a háttérben húzódó értékkülönbségek miatt. A társadalmakban kimutatható különbségek, nevezetesen a család fogalma, illetve a társadalom viszonyulása az átlagtól eltérő formákhoz, megjelennek a nemzeti családjogi törvényekben, bár az utóbbi évtizedekben sok területen tapasztalható némi közeledés. A nagycsalád Vannak olyan jelenségek, társadalmi normák is, amelyeket az állami politikával fenn lehet tartani, illetve tovább lehet erősíteni,. Napjainkban észak-európai speciális modellé vált a sokgyermekes, úgynevezett nagycsalád. Európában 2005-ben öt gyerek közül egy élt nagycsaládban. Arányuk a mediterrán országokban 15 százalék alá esett, és hasonlóan alacsony (14 és 18 százalék közötti) Csehországban, a balti államokban és Szlovéniában. Viszont az északi országokban, valamint Írországban és a Benelux államokban majd minden harmadik család sokgyermekes. Az elmúlt tíz évben az alacsony termékenységi ráták miatt meglehetősen lecsökkent a nagycsaládban élő gyermekek száma Dél-Európában, és a csökkenő ráták miatt Írországban is. Ugyanakkor ezek az arányok állandók maradtak a Benelux államokban és az északi államokban. Figyelemre méltó jelenség, hogy a többi államban tapasztalható értékvesztéssel, normaváltozással szemben az északi államok ragaszkodnak egy adott társadalmi normához. A nők munkába állása A nők munkába állása a gyermekjogok érvényesülése szempontjából önmagában nem meghatározó tényező ugyan, de a gyermekek ellátását szolgáló intézményhálózat, illetve a több generációt átfogó, támogató családmodell figyelembevételével alapvető szemponttá válik. A nők ma is általában nagyobb mértékben vesznek részt családtagjaik - gyermekek, idősek - gondozásában, mint a férfiak. A jövőben ez változhat, ha a skandináv országokban észlelhető egalitáriusabb szerepfelfogás tovább erősödik, és más országok is követik ezt a példát. A skandináv országokban már a hatvanas évek közepétől megváltozott a nők hagyományos szerepe, és ez a folyamat felgyorsult a hetvenes, nyolcvanas években. Ez a gazdasági szükségszerűség a jogok elkerülhetetlen kiszélesítéséhez vezetett. Az otthoni munkamegosztás azonban országonként változik. A családon belüli tényleges egyenlőség lényegesen kevésbé érvényesült Európa déli 58 Külügyi Szemle
