Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Skandinávia mint „normatív éllovas" a gyermekjogok terén Az azonos neműek együttélése Az azonos neműek együttélésében is normaalkotó Skandinávia. Házasságukat Hollandia és Belgium tette ugyan lehetővé, de az északi országokban1' és Hollandiában új jelenségként létrejött a regisztrált partnerség. Ez a házassághoz közel álló törvényes státus mindazokat a jogokat biztosítja, amelyek a házassághoz kapcsolódnak, kivéve a szülőket megillető bizonyos jogokat (például a mesterséges megtermékenyítésre vagy sokáig az örökbefogadásra). A regisztrált partnerséget csak azonos nemű párok választhatják - kivéve Hollandiát, ahol külön nemű párok számára is választható alternatíva. A regisztrált partnerségre vonatkozó jogszabályokat 2001-ben Németország is elfogadta, de a jogok szűkebb körével. Az Európai Bíróság azonban világosan megkülönbözteti a nemzeti jogban a házasságot és más törvényi státusokat. A bíróság is rögzíti, hogy „a tagállamok által általánosan elfogadott definíció szerint a házasság fogalma két külön nemű ember unióját jelenti".18 Továbbá megfogalmazza, hogy „önmagában az a tény, hogy alig néhány tagállamban a regisztrált partnerséget részben beolvasztják a házasságba, nem elég ahhoz, hogy azokat az embereket, akiknek a jogi státusa már az első ránézésre is különbözik a házasokétól, hivatalosan is házasoknak minősítsük". Az Európai Emberi Jogi Bíróság jelenlegi esetjoga19 alapján megfogalmazható az is, hogy nem jelent diszkriminációt, ha az azonos nemű párok nem házasodhatnak hivatalosan össze, ha nem élveznek hasonló előnyöket, mint a heteroszexuális párok. A regisztrált partnerség kérdésében tehát még nincs értékközösség, de néhány európai állam már kialakított egy normát. A norma terjedése még nem érte el a kritikus tömeget, de kétségtelen nagy nyomás nehezedik az európai államokra, hogy elinduljanak ebbe az irányba. A válás Egy másik példa a normák kialakulásának nehézségeire a válás. A válási jogban már a múlt századfordulón is nagy eltérések voltak, s ezek fennmaradtak egészen az 1980-as évekig. Finnországban például már a múlt század elején elválhattak a házastársak, sőt 1917-től az egyoldalú vétkesség elvéhez sem ragaszkodtak a bíróságok a válás kimondásakor. Olaszországban viszont 1971-ig egyáltalán nem volt lehetőség a törvényes válásra, Írországban pedig csak az 1990-es évektől.20 A téma aktualitását mutatja, hogy az Európai Unió igazságügy-minisztereinek 2008. július 25-i találkozóján sem sikerült közös álláspontot kialakítani a válásra vonatkozó, régóta húzódó vitában. Ugyanis kilenc21 tagállam eddig példa nélkül álló szorosabb, úgynevezett megerősített együttműködés keretében szabályozná azokat a válásokat, amelyek különböző állampolgárságú feleket érintenek.22 Az Európai Unióban évente 845 ezer házasságot bontanak fel, amelyek csaknem ötödében (170 ezer) különböző állampolgárságúak a felek. A válások közös szabályozása ellen 2009. tél 57
