Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 4. szám - ELMÉLET - Friedmann Viktor: Demokrácia, inkluzivitás, biztonság

Friedmann Viktor lalta el a vizsgált 179 ország között.41 A jövedelemelosztás politikai csatornáinak jelen­tősége, a politikai vezetők számottevő gazdasági szerepe Kenyában is megfigyelhető ugyan, ám Szudánban a jelenséget súlyosbítja az olajjövedelmeknek a kartúmi kor­mányhoz történő áramlása. Az olajipar felfutása lehetővé tette, hogy a szudáni kor­mány pusztán a fővárost hatalma alatt tartva, az ottani lakosság hűségét megvásárolva hatalmon maradhasson, ugyanakkor levette azt a terhet a válláról, hogy legitimitása érdekében a periférián élők igényeire is tekintettel legyen.42 A szudáni főváros látványos fejlődése éles kontrasztban áll a marginalizált területe­ken tapasztalható képpel. A Human Development Report adatai szerint a Kenya jövedelmi egyenlőtlenségeit jellemző Gini-koefficiens a relatíve szélsőséges eloszlást jelző 42,5. 43 Mindkét országban látványos a középosztály hiánya, Kenyában azonban az egyes et­nikai csoportok között nem figyelhető meg általánosságban jelentős különbség a gaz­dasági helyzet tekintetében.44 Ez azt támasztja alá, hogy az igazi szakadék az elit és a lakosság nagy része között húzódik, s amennyiben az egyes csoportok mégis hátrány­ban érzik magukat, az elsősorban az elit körében tapasztalható alacsony reprezentáció­juknak köszönhető. Az elit zártsága és a mindent átszövő korrupció jelentős mértékben akadályozza a mobilitást, azaz nem csupán a jövedelmi különbségek nagysága problé­más, hanem az egyén jövedelmi helyzetén való változtatás lehetőségének hiánya is. A nemzetgazdaság fejlődésében, elosztórendszerében és struktúrájában megmutat­kozó szelektivitás és egyenlőtlenség az erőforrások központosítása, a lojális csoportok erősítése, valamint az ellenzéki erőközpontok megjelenésének aláásása révén erősíti az elit pozícióit. Ugyanakkor az egyén, illetve a csoport gazdasági helyzete javításának kilátástalansága és a gazdasági és etnikai törésvonalak egybeesése jelentős mértékben növeli az erőszakos konfliktusok kialakulásának veszélyét. Az erőszak számos esetben önmagában is az elitcsoportok eszközévé válik. Akár de­mokráciáról, akár valamiféle autoriter rezsimről legyen szó, a politikai demográfia jelen­tősége nehezen alábecsülhető. Kenyában a demokratikus intézményrendszer jelenléte miatt elsősorban választási demográfiáról beszélhetünk, aminek befolyásolása arap Moi ideje óta a hatalmon lévők céljává vált.45 A központi hatalom támogatta az állam erő­szak-monopóliumának gyengülését, ha éppen ebben látta túlélésének esélyét. A válasz­tásokat megelőző, illetve az azok során megvalósuló erőszakos cselekmények következ­tében életüket vagy otthonukat elvesztő emberek és csoportok a szavazás folyamatából kimaradnak, ezáltal a támogatásukat élvező ellenzéki mozgalmak gyengíthetők.46 Szudánban hasonlóképp számos esetben alkalmazták a biztonsági helyzet szándé­kos aláásását azokban a térségekben, amelyek országos súlyát csökkenteni akarták. A darfúri területek lakosságával való folyamatos manipuláció, otthonukból való el­űzésük, menekülttáborokba koncentrálásuk, az adminisztratív határok átalakítása és a népszámlálási törekvések ellehetetlenítése mind-mind a politikai elit által alkalma­zott stratégiába illeszkednek bele, amelynek célja autoriter rendszer esetén az ellenzéki 48 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents