Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Friedmann Viktor: Demokrácia, inkluzivitás, biztonság
Demokrácia, inkluzivitás, biztonság lommal való összekötésében jelennek meg, mint pl. a gazdaságot átszövő klientizmus, a rendfenntartó erők és a hadsereg irányításával kapcsolatos visszaélések, az identitásból fakadó feszültségek szítása és felhasználása, valamint a választási demográfia erőszakos befolyásolása.26 Szudán esetében ezen mechanizmusok alkalmazása elsősorban az elitnek a széthulló ország és az ellenzéki politikai erőközpontokkal szembeni ellenállását szolgálja, míg Kenyában a demokratikus hatalomváltás lehetőségéből fakadó veszélyek csökkentését, a politikai hatalomnak úgymond más területekre való kimentését figyelhetjük meg. A következőkben azt vizsgálom, hogy a két országban miként befolyásolták az elit által alkalmazott stratégiák az identitás és a gazdaság dimenzióit, és hogy a politikai demográfia manipulálásának igénye miként vezetett az erőszak alkalmazásához. Az elitek beágyazottságának, eszközrendszerük komplexitásának bemutatása révén demonstrálható a politikai rendszerek stabilizálása, a demokrácia, az inkluzivitás és a biztonság megteremtése érdekében folytatott államépítési tevékenység számos nehézsége és akadálya. Kenya etnikailag rendkívül sokszínű, és politikailag is megosztott. A politikai és gazdasági hatalmat a függetlenség elnyerése óta eltelt időszakban többnyire a legnagyobb népcsoportnak (a lakosság 20 százaléka) számító kikujuk dominálták, akiknek köréből Mwai Kibaki is származik. Ezzel szemben az ellenzéki Odinga mögé elsősorban a luó (14 százalék), luhja (13 százalék) és kalendzsin (11 százalék) etnikumok sorakoztak fel, ők hagyományosan is a föderális megoldást szorgalmazták a központi hatalom erősítésével szemben. A főváros térségében élő kikujuk és a nyugati területeken élő másik három nagy népcsoport tehát mind területileg, mind gazdasági és politikai szempontból eltérő érdekekkel bírnak. A kenyai politikai életet mindig is meghatározta az etnikumhoz tartozás, s míg Kenyatta idején a hatás visszafogottabbnak volt mondható, addig a kalendzsinek befolyását növelni kívánó Daniel arap Moi elnökségének kései korszakában nyílt politikai stratégiává vált az etnikai feszültségek szítása a hatalom megtartása érdekében.27 Az etnicitás és a konfliktusok kapcsolatával foglalkozó elméletek két nagyobb kategóriába oszthatók.28 Az úgynevezett primordiális elméletek szerint maga a más iden- titású csoporttal szembeni gyűlölet, a kulturális-nyelvi különbségben gyökerező meg nem értés, az idegennel szembeni bizalomhiány és a történelmi sérelmek emléke vezet az eltérő identitások hordozói közötti fegyveres erőszakhoz. Bár kétségtelen, hogy a sérelmek és az etnikai különbözőségek szerepe Kenyában sem elhanyagolható, sokat mondó az Afrobarométer 2003-as felmérése, mely szerint az ország lakosságának csupán 10 százaléka helyezi saját etnikumát kenyai identitása fölé.29 Blimes idézett kutatása megerősíti, hogy az etnikai töredezettség hozzájárulhat ugyan a fegyveres konfliktusok kialakulásához, de csak különleges körülmények között, azaz elsősorban akkor, ha az államon belüli közösségek egy kérdés körül polarizálódnak, s az etnikum az érdekérvényesítés és a biztonság elérésének céljából alkalmazott eszközzé vá2009. tél 45
