Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Friedmann Viktor: Demokrácia, inkluzivitás, biztonság
Friedmann Viktor Szudánban hasonlóképp megfigyelhető, hogy az elit különböző, a népszuverenitástól független megállapodások révén jutott hatalomra, majd azt az egyes intézmények manipulációja, megszállása vagy kiüresítése útján igyekezett megtartani. A Nílus mentén élő lakosság földrajzi helyzetéből fakadóan már a 19. századtól kezdve domináns szerepet töltött be, bár ekkor még részben a rivális erőközpontnak számító Darfúrral osztozva.22 A függetlenné válást megelőző tárgyalások során a britek a műveltebb, az adminisztrációban is részleges szerepet kapó, politikailag aktív északi elitnek adták át a hatalmat, míg az oktatási lehetőségek szinte teljes hiányától szenvedő, a központi politikai döntések meghozatalából kimaradó déliek lényegében semmilyen pozíciót nem szereztek.23 Ez a politikai marginalizáltság az NIF 1989-es puccsát követően az ország más területein is súlyosbodott, hiszen lényegében a három Nílus-menti arab törzs, a Danaqla, a Dzsa'alijín és a Sejqijja vezetői szerezték meg a hatalmat, s Darfúrt is a perifériára szorították.24 A CPA 2005-ös aláírása csupán annyi változást hozott e tekintetben, hogy az ország sorsának irányításába hivatalosan is beemelte a déli SPLM irányítóit. Ahogy a függetlenedés után egy szűk elit vette kezébe a hatalmat, jelenleg éppúgy oszlanak meg a politikai, gazdasági és kulturális erőforrások két részben szembenálló, ám ugyanakkor elhatárolt érdekszférával rendelkező elit, az NCP és az SPLM köre között. A CPA értelmében a déli területeken a függetlenségről tartandó népszavazásig tartó átmeneti időszakra önálló kormány jött létre. Szudán vezetését ugyanakkor a Nemzeti Egységkormány látja el el-Besir elnöksége alatt, s ebben Salva Kiír Mayardit, a dél-szu- dáni kormány elnöke alelnöki tisztséget lát el. A parlamenti helyek 52 százalékát az NCP kapta meg, míg az SPLM 28, az egyéb északi politikai szervezetek 14, a déliek pedig 6 százalékos részesedést szereztek. Regionális szinten északon a pozíciók 70 százalékát az NCP, délen ugyancsak 70 százalékát az SPLM birtokolja.25 Ha a választások kimeneteleként e két csoport megőrzi vagy akár tovább erősíti ellenőrzését és sérthetetlenségét a saját hátországában, azáltal tovább fokozódhat a népesség marginalizált, illetve a hatalomból kimaradt része által kifejtett nyomás, s további destabilizálódás várható. A választás tehát nem csupán egy politikai rendszer, hanem egy ugyan kétszereplőssé váló, de továbbra is alapvetően zárt elit sorsáról és szerepéről is dönteni hivatott. Az ellenőrzési mechanizmusok fenti két formája tehát egyik országban sem alkalmas maradéktalanul arra, hogy az elitek számára elégséges biztosítékot nyújtson, miközben az elittől elkülönült kapacitás és legitimitási/inkluzivitási rendszer is csak részben alakult ki, az intézmények gyengék, és az elit stratégiájának alárendelten működnek. Kenya természetesen minden összehasonlításban jobban teljesít, s ez tükröződik is a harmadik típusú, úgynevezett alternatív ellenőrzési mechanizmusok alkalmazásának módozatában. Ebbe a kategóriába lényegében mindazok a stratégiák tartoznak, amelyek a fenti kettő, lényegében általánosan elfogadott kontrollmechanizmuson kívül alkalmasak az adott politikai egység ellenőrzés alá vonására. Zömében olyan elemekből áll, amelyek a politikán kívüli szférák átpolitizálásában vagy legalábbis a politikai hata44 Külügyi Szemle
