Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK - Balogh István: Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában
Törökország közvetítő szerepe az iráni atomvitában kereteket egy olyan modell jelentené, amely azt vizsgálja, hogy milyen körülmények között lehetséges a közvetítés - hiszen dolgozatom alapkérdése, hogy lehetséges-e a török közvetítői szerep az iráni atomvitában. Marvin C. Ott kínálja számunkra a megfelelő modellt - ő négy szempontot emel ki, amelyek hatása szerinte meghatározó arra nézve, hogy egy adott konfliktusszituációban kialakulhat-e közvetítés.39 Ezek a következők: 1. hatalommegoszlás; 2. a felek érdekei; 3. a rendezés elmaradásának költségei; 4. a tárgyalók személyiségvonásai. Ennek megfelelően Ott szerint nagyobb eséllyel lehet sikeres a közvetítés, ha 1. a szemben álló felek közötti hatalommegosztás csaknem egyenlő; 2. a kritikus nemzetbiztonsági érdekek hiánya (különösen ami a területi kérdéseket illeti); 3. a rendezés elmaradásának a felek számára magas és egyre növekvő költségei; 4. a mélyebb személyes ellentétek hiánya. Ott tanulmányának végén még egy faktort hozzátesz ezekhez: 5. „egy a konfliktus részleteivel tisztában lévő, pártatlan és megfelelő taktikai képességekkel rendelkező közvetítő jól időzített kezdeményezései."40 A következőkben ezen faktorok kapcsán fogjuk keresni a választ dolgozatunk alapkérdésére. A gyakorlat - a török közvetítés esélyei Az elméleti modellbe „behelyettesítve" a valós szereplőket, a következő képet kapjuk. A két vitában álló fél az Egyesült Államok és Irán. Bár eleinte a Nyugat és Irán közötti megkülönböztetést használtam, inkább az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktust szeretném vizsgálni. Nyilvánvalóan a „Nyugat" nem azonosítható az Egyesült Államokkal, viszont a témából fakadóan ezt a relációt szeretném kiemelni.41 A potenciális közvetítő értelemszerűen Törökország lehet. A definíció értelmében a két vitában álló fél vagy explicite felkéri Ankarát, hogy közvetítsen közöttük, vagy elfogadják Ankarának a két fél közötti közvetítésére vonatkozó ajánlatát. A mediációs folyamatban a felek nem nyúlnak a fegyveres erőszak eszközéhez, és nem használnak egyéb jogi eszközöket vitájuk rendezéséhez. Ez utóbbi része a definíciónak szempontunkból igazából nem érdekes - azt vizsgáljuk, hogy mennyi esélye van a török közvetítésnek, mivel Ott modellje erre a kérdésre kíván választ adni. A vitában részes felek közötti hatalommegosztás A hatalom megoszlásának megragadása bonyolult kérdés, ennek részletes elemzése külön tanulmány témája lehetne. A különböző nyers és számszerűsíthető mutatók (például GDP/fő, katonai hatalom) itt nem valószínű, hogy mérvadók lennének. Már csak azért sem, mert a pozitivista szemlélet által használt adatoknál jóval szubjektivebb változók is hatnak, s ezek nem ragadhatok meg pusztán a számadatok összehasonlításá2009. tél 23
