Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Réti György: Albert Rakipi: A gyenge államok és a biztonság (a biztonság kérdésének újragondolása a hidegháború utáni Balkánon)
Könyvekről nevezik. Ezért van az, hogy az államot a párt hatalmával azonosítják, és a győztes párt igyekszik megszerezni minden állami pozíciót. Ez garantálja a gyenge állami létet, hiszen minden hatalomváltás egyben az államapparátus teljes átszervezésével jár (108-114. o.). A szerző a nagyobb esettanulmányon belül egy kisebb esettanulmányban írja le és elemzi részletesen az 1997-es eseményeket, amikor az albán állam eljutott a gyengeségtől az összeomlásig, és csak nemzetközi segítséggel tudott újjászerveződni. Bemutatja e folyamat politikai, gazdasági és társadalmi összefüggéseit, megállapítva, hogy „az 1997-es válság fő oka az állami intézmények gyenge teljesítménye és az állami legitimitás hiánya volt" (115-122. o.). Az Albániáról szóló utolsó fejezet - Dobozon belül címmel - meglehetősen lehangoló képet fest a gyenge albán államról, amelyben: • „mindenki mindenkinek az ellensége" ; • a jogállamiság helyett a jogtalanság uralkodik; • aki teheti, csal és lop; • a csúszópénzek a költségvetés hét százalékát teszik ki; • a választások eredménye és a hatalom az oligarcháktól függ; • a korrupció és a szervezett bűnözés az állam létét veszélyezteti; • a politikai pártok külön-kiilön ünnepük a nemzeti ünnepeket; • a bírói hatalom a politikai hatalomtól függ. Minderre ráillik Michael Elyden meghatározása, miszerint a gyenge állam olyan „luftballon-állam, amely a levegőben lóg, és nincs kapcsolata az alatta lévő társadalommal (129. o.). Macedóniára rátérve a szerző megállapítja, hogy nagyon hosszú ideig csak földrajzi fogalomként létezett, és az Ottomán Birodalom szétesése után sem jött létre önálló macedón állam. Az első világháború után a macedón területeket Görögország, Szerbia és Bulgária között osztották fel. A második világháború után sem önálló államként, hanem Jugoszlávia részeként létezett. Jugoszlávia utolsó válsága idején sem önállóságra törekedett, hanem Boszniával együtt a föderáció demokratikus megújítására. Az utolsó, 1991. évi szarajevói csúcstalálkozó elvetette a vonatkozó Gligorov- Izetbegovic-javaslatot, és az 1991. szeptemberi referendum után így jött létre az első önálló macedón állam (137-139. o). Albánia volt az egyetlen határos ország, amely feltétel nélkül elismerte az első macedón államot, még ha az jelentős számú albán kisebbséget is tud a határai között - a hivatalos adatok szerint a lakosság 22 százaléka albán, míg egyes albániai források szerint negyven százaléka. Tiranát e tettében reálpolitikai megfontolások vezették, mert így ütközőzóna jött lére Szerbia és Görögország irányába. Rakipi szerint a Macedóniában élő albánok helyzete lassan javul, ami az albánok politikai aktivizálódásának eredménye. Több párt is képviseli őket Macedóniában, amelyek közül a két legfontosabb: a Demokratikus Felvirágzás Pártja és az Albánok Demokratikus Pártja. 216 Külügyi Szemle
