Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Békés Csaba: Horváth István: Az elszalasztott lehetőség. A magyar-német kapcsolatok, 1980-1991
Könyvekről mellett, a nyolcvanas évek elején bekövetkezett szuperhatalmi elhidegülés ellenére vállalta a kelet-nyugati viszony további intenzív fejlesztésének programját. A kétoldalú kapcsolatok fejlesztése szempontjából tehát az általános politikai feltételek alapvetően otthon és az NSZK-ban is kedvezően alakultak, így Bonnban a legfontosabb célkitűzés az NSZK politikai és gazdasági támogatásának megszerzése lett. Horváth István részletesen ismerteti az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország között hosszú évekig tartó előkészítés után végül 1988-ban létrejött, a Nyugat-Európá- val fenntartott kapcsolatok terén nagy áttörést jelentő megállapodás történetét. A magyar szándék már 1981-ben megvolt a szovjet blokk közös álláspontját figyelmen kívül hagyó megegyezésre, ám sajátos módon akkor nem a Kreml állta útját a kezdeményezésnek, hanem Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár beszélte le a következő évben Bonnba látogató Kádárt a tervről (19. o.). Mint később kiderült, nem a magyarokat féltette Moszkva haragjától, hanem amiatt aggódott, hogy ha mindez bonni segítséggel megy végbe, az károsan befolyásolhatja a szovjet -nyugatnémet viszony alakulását. Két évvel később azonban az időközben kormányra került Helmut Kohl kancellár felkarolta az ügyet, és így végül hathatós bonni segédlettel sikerült a nyugat-európai partnereket meggyőzni a magyar kezdeményezés támogatásáról. Hasonlóan részletesen számol be a szerző az NSZK által Magyarországnak nyújtott egymilliárd márkás „politikai", azaz rendkívül kedvező feltételekkel nyújtott hitel történetéről is, amelynek kijárásában a nagykövetnek kulcsszerepe volt. Ráadásul ez esetben nem csupán a korszak egyik diplomáciai sikersztorijának kulisszatitkaiba pillanthatunk be, hanem az is kiderül, hogy a MSZMP apparátusában tevékenykedő „reformcsoport", amelyhez Horn és Németh mellett Horváth István nagykövet is tartozott, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy ezzel a hitellel - a nyugatnémet partnerek hathatós támogatásával - Havasi Ferenc KB-titkárt hozzák helyzetbe (47. o.). A reformok mellett elkötelezett Havasit ugyanis Kádár lehetséges és leginkább kívánatos utódjának tekintették, ezért igyekeztek elérni, hogy az NSZK a hitelt mintegy „névre szólóan", a Havasi nevével fémjelzett gazdasági reformok és szerkezetátalakítás céljára adja. E terv részeként került sor Havasi 1986. májusi bonni látogatására, amely a KB-titkár meggyőző fellépésének köszönhetően a hitel megajánlásához vezető út döntő állomásává vált (49-50. o.). Igaz, a magyar nagykövet eredetileg kétmilliárd márkás hitelajánlatot járt ki Bonnban, Franz Josef Strauss 1986. decemberi budapesti tárgyalásain azonban a német partnerek meglepetésére Havasi csupán egymilliárdot kért (68. o.). Történelmi távlatból szemlélve a dolgokat, talán jobb is, hogy így történt: további egymilliárd márka 1987-ben már nem sokat változtatott volna az akkori helyzeten, később viszont valószínűleg csak tovább növelte volna az ország amúgy is legendásan magas adósságállományát. A Havasi-projekt azonban mégsem jött be: Kádárnak más elképzelései voltak az utódlásról, ezért az 1987. májusi nagy kádercsere során leváltotta a szerinte túlzottan is 2009. ősz 199
