Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
Csicsmann László kialakult a nemzeti identitás, amely megerősítette a status quót. A nyugati hatalmak azt hihették, hogy a harmadik világbeli államépítő missziójuk sikeres volt, miközben elsősorban a hidegháború nyújtotta kiszámítható stabil légkör relatív pacifikálta a harmadik világot.11 A nyugati hatalmak várakozása, hogy a szekuláris nemzetállami logika exportálásával egyidejűleg a liberális demokrácia jegyei is kifejlődnek a harmadik világban, tévedésnek bizonyult. Dél-Vietnamban az Eisenhower-adminisztráció azzal a céllal fogott hozzá az államépítéshez, hogy az északi kommunista rezsimtől eltérő, különálló nemzeti identitással bíró államot formáljon. Az 1954-es genfi Indokína-konferenciát követően az Egyesült Államok a keresztény vallású Ngo Dinh Diemben látta azt a személyt, aki képes lehet a nemzeti egység megteremtésére. A dél-vietnami államépítés az erőszak brutális alkalmazásával járt, ugyanis a rezsimmel szemben fellépőket a dél-vietnami nemzet egységének nevében önkényuralmi módszerekkel állították félre. Az államépítés ebben az értelemben kiábrándította a lakosságot mind az Egyesült Államokból, mind a Diem-rezsimből.12 A helyi buddhista és taoista hagyományok negligálása, illetve a nyugati politikai örökség erőszakos exportálása okozta a dél-vietnami államépítés kudarcát. Dél-Viet- nam mellett empirikus példaként megemlíthetjük Iránt, ahol amerikai katonai és pénzügyi támogatással Reza Pahlavi sah középhatalmi ambíciókkal kívánta a közép-keleti országot modernizálni. A sah politikája az ősi zoroasztriánus vallás feltámasztására és az iszlám hagyományok háttérbe szorítására támaszkodott, amely a növekvő olajbevételekből elenyésző mértékben részesülő szegényeket kiábrándította, és a rezsim ellen fordította őket. Az alulról szerveződő iráni iszlám forradalom egyik oka a vallási hagyományok kiiktatása volt. A nyugati államok az államépítés folyamatával egyidejűleg, akaratukon kívül megerősítették az autoritárius struktúrákat a harmadik világ újonnan létesült államaiban. A modernizációs folyamat az erőszak-monopólium eszközét adta a politikai elit kezébe, amellyel kiiktatta azon köztes, hagyományos struktúrákat, amelyek a függetlenség előtti időszakban korlátozták a vezetők abszolút hatalmát. Az importáló politikai elit, vagyis a harmadik világ széles körű hatalommal felruházott vezetői, a nyugati hatalmakkal együtt közösen érdekeltek voltak abban, hogy biztosítsák a belső stabilitást az egykori gyarmatokon. így kerülhettek hatalomra az olyan diktátorok, mint Diem a Vietnami Köztársaságban vagy Szaddám Húszéin Irakban.13 A kétpólusú világrend államépítési stratégiája mögött elsősorban az a politikai célkitűzés húzódott meg, hogy az érintett harmadik világbeli országok ne váljanak a kommunizmus áldozatává. A dominóelv értelmében az Egyesült Államok olyan gazdaságilag és politikailag is életképes államok kialakítását szorgalmazta - lásd a dél-vietnami példát - amelyek sikeresen szembeszállnak a szovjet expanzióval, vagyis hozzájárulnak a nyugati tömb biztonságához. 6 Külügyi Szemle
