Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: Tanácsadás a két világháború közötti magyar külpolitikában
Tanácsadás a két világháború közötti magyar külpolitikában hajlamos. 1919 őszi, siófoki memoranduma olyan politikust mutat, aki nem hajlandó tudomásul venni a győztesek Európájának realitását, olyan elképzeléseket fogalmaz meg, amelyek egyértelműen voluntarista, kalandor jellegűek. 1919 decemberében ellenben már ő figyelmezteti a minisztertanács tagjait a győztesek akaratának akceptálására. Amikor a gyűlölt Csehszlovákia államfőjét, Tomas Garrigue Masarykot 1935- ben - egyébként egyáltalán nem alaptalan felindulásában, mert a marseille-i gyilkosság nyomán a csehszlovák sajtó, jó alkalmat látván a területi revíziós törekvések lejáratására, rengeteg valótlanságot terjesztett Magyarországról - párbajra akarja kihívni, akkor sem kéri ki (nagy valószínűséggel) senki véleményét. A tervből nem lett semmi, a levél sem készült el, mert fogalmazás közben maga a kormányzó jöhetett rá tervének szerencsétlen voltára. Erre vall az a tény, hogy a fennmaradt fogalmazvány „ez középkorias megoldás " szavakkal megszakadt. A kormányzó inkább arra volt hajlamos, hogy maga adjon tanácsot. Tanácsokkal látja el Hitlert első, 1936-os berchtesgadeni találkozójuk alkalmából. Kommunistaellenes koalíciót akar Hitler részvételével létrehozni. Nem mérlegeli, hogy az általa lenézett, kis osztrák káplár hihetetlen gyorsasággal vált annak a Németországnak a szuverén urává, amely legyőzött állapotában is nagyhatalom maradt, azután az ő kancellársága révén a társ nagyhatalmakat mind nehezebb helyzetbe hozó birodalom lesz. Horthy ideológiai okok által elvakítottan nem mérlegeli: akkoron még jó ideig nem az a döntő, hogy Hitler vele azonos módon gyűlölte a kommunizmust, hanem az, hogy a Führernek - ha Berlin számára európai hegemóniát akart - akkor még a versailles-i rendszer szétzúzásával kellett foglalkoznia. A világhatalmi pozíció későbbi programja természetesen feltételezte a Szovjetunió legyőzését, de az majd a második szakasz lesz. Horthy kéretlenül tanácsokat oszt 1938 augusztusában is Hitlernek, amikor meg van róla győződve, hogy Csehszlovákia megtámadása London háborús válaszlépését váltja majd ki, az pedig végzetes lesz Németország számára. Amikor Hitler hadüzenet nélkül rátámad a Szovjetunióra, akkor nincs alkalma tanácsot adni, csupán arról beszél a német követ előtt, hogy lesülne az arcáról a bőr, ha ebből a nemes hadjáratból hazája kimaradna. Ekkor nemhogy tanácsot nem kér, de még az alkotmányos előírásokat sem tartja be. A korabeli Magyarország ugyanis - nem árt leszögezni, mert a múlt valóságát ma is szeretik mindkét oldalról torzítani - korlátozott parlamentáris rendszeréből következően az államfőnek a honvédség határon túli alkalmazásának elrendelését csakis a kormány (akkoron is használt szép magyar kifejezéssel: az összminisztérium) felelőssége és a parlament utólag, de haladék nélkül kikérendő egyetértése mellett tette lehetővé. Amikor azonban Werth Henrik vezérkari főnök - alaposan szakítva azzal a hagyománnyal, amelynek jegyében a honvédség vezetői (nagyon jól ismervén azt a tényt, hogy a katonai erő még az ország megvédelmezésére sem elegendő) 1940-ig mindig minden háborús szerepvállalástól óvták a politikai vezetést - közvetlenül a kormány2009. ősz 187
