Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: Tanácsadás a két világháború közötti magyar külpolitikában
Tanácsadás a két világháború közötti magyar külpolitikában Pritz Pál K iindulópontunk 1945 korszakzáró jelentősége, jellegzetessége. A viták többnyire a felszabadulás, megszabadulás, megszállás körül zajlanak, valójában sokkal mélyebb változás zajlik. Ezeresztendős história zárul le. Társadalmilag a kasztosodott társadalmi szerkezetnek lesz vége, a nemzetfelfogásban szakítás a Szent István-i Magyarországhoz való ragaszkodás már 1848-1849-ben sem reális, 1920. június 4. után végképp irreális eszméjével. Külpolitikában, nemzetközi kapcsolatokban az 1815-ös bécsi kongresszuson megformált világrend száll a sírba, amely a nagyhatalmakat jogilag is előbbre helyezte a kis országokhoz képest. 1945 cezúra a modernizálódás aspektusában is. A tanácsadás nem létezik abban az értelemben, ahogy manapság szokásos emlegetni, s amelynek módozatairól ma is viták folynak. Teleki Pál kezdeményezésére a békekötésre már 1918 elején megindul ugyan a felkészülés, a forradalmak ezt megszakítják, az úgynevezett Béke-előkészítő Iroda 1919. augusztus 21-től működik, munkatársai között az állami főtisztviselőkön túl szép számmal jelen vannak az egyes tudományszakok képviselői, ám szakértői, tanácsadói vita arról, hogy érdemes-e, szükséges-e letérni az integritás álláspontjáról nem bontakozik ki. A politika az alapelvet alátámasztó érvekhez kért szakértelmet, azt megkérdőjelező tanácsadást nem igényelt. A minisztertanács 1919 decemberében, 1920 januárjában három alkalommal tárgyalja a képviselendő magyar álláspont kérdését, ám minden esetben a taktika optimalizálása a cél. így azután amikor Apponyi Albert 1920. január 16-án a győztes főhatalmak képviselői előtt elmondja nevezetes - az előző napon átnyújtott, a vártnál is súlyosabb békefeltételekre reflektáló - beszédét, akkor sem módosít az integritás védelmezésének vezérgondolatán. Az alkotmányos szabályokat általában betartó államfő, a korszaknak nevet adó Horthy Miklós habitusából következően - amelyet erősen formáltak a Ferenc József mellett eltöltött esztendők - inkább a saját véleményformálásra, mint a tanácskérésre volt 186 Külügyi Szemle
