Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Variációk konfliktuskezelésre be. Ezek egy része (a nyugatnémet követség feltételezése szerint mintegy húsz százalékuk) illegálisan hagyta el a szocialista német államot és Csehszlovákiát, ahol a hatóságok szintén kíméletlenül léptek fel velük szemben. A cseh kormány szilárdan kitartott Kelet-Berlin mellett, és alkalmas partnernek bizonyult a menekültek visszatartásában.62 A Stasival együttműködő ottani hivatalos közegek lépten-nyomon ellenőrizték a vonaton vagy egyéb módon utazó, Magyarország felé tartó németeket, és elsősorban nyugati fizetőeszközök, valamint hivatalos dokumentumok, bizonyítványok után kutattak náluk.63 A kelet-berlini vezetés mindazonáltal nem volt abban a helyzetben, hogy egy újabb berlini falat emeljen, ezúttal keleti irányban lezárva a menekülés útját. Más eszköze nem lévén az NDK kormányának legsürgetőbb feladata a status quo ante visszaállítása volt. Kelet-Berlin álláspontját láthatóan nem ingatta meg a válság és az abban bekövetkezett fordulat. A Német Demokratikus Köztársaság hivatalos hírügynöksége, az ADN éles hangú közleményben ítélte el a magyar kormány lépését. A nemzetközi életben példa nélkülinek titulált eljárást a szuverén keletnémet állam belügyeibe való beavatkozásként értékelte. A nyilatkozat szerint az NDK, mint a béke és a szocializmus védőbástyája, változatlanul és megingathatatlanul kitart a szocialista társadalmi berendezkedés, valamint a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő baráti és szövetségesi kapcsolatok mellett.64 Hasonlóan erélyes hangnemben ítélte el Magyarországot Oskar Fischer is a moszkvai külügyminisztérium európai szocialista országok részlegének vezetője, G. N. Gorinovics előtt még a határnyitást megelőzően. A külügyminiszter az NDK megingatásának kísérletéről beszélt, és azt az egész szocializmus ellen intézett szisztematikus támadásként értékelte, nem hallgatva el egyes szocialista országok - elsősorban persze Magyarország - ebben vitt szerepét.65 Ami a Szovjetuniót illeti, Fischer többször előterjesztett kérését, hogy Magyarország meggyőzése érdekében hívják össze a Varsói Szerződés rendkívüli ülését, Ivan Aboimov szovjet külügyminiszter-helyettes, majd az SZKP főtitkára is elhárította. A Brezsnyev-doktrínával szakító Mihail Gorbacsov szerint elmúlt az ideje annak, hogy a hivatalos irányvonaltól eltérőket a többség nyomásával térítsék vissza a helyes útra.66 A keletnémet külügyi vezetés mindazonáltal más, a gorbacsovi politikától eltérő szignálokat is észlelt szovjet diplomaták részéről. Vjacseszlav Kocsemaszov keletberlini szovjet nagykövet részletesen informálta Fischert azokról a próbálkozásokról, amelyeket budapesti és bonni kollégái tettek annak érdekében, hogy a nyugatnémet és a magyar felet jobb belátásra bírják.67 Még a határnyitást megelőzően találkozott egymással Gerhard Neugebauer külügyminiszter-helyettes és az Aboimovhoz68 képest konzervatívabb irányvonalat képviselő Gorinovics is. Utóbbi nyíltan kijelentette, hogy szovjet részről nem a prágai vagy a berlini követségi fejlemények miatt aggódnak, sokkal inkább a magyarországi problémák kötik le a figyelmüket. Gorinovics, aki szerint az NDK fennállásának negyvenedik évfordulója különleges jelentőséget kölcsönöz a kérdésnek, tájékoztatást kért Neugebauertől a Magyarország felé irányuló utasforga2009. ősz 175
