Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Tóth Imre: Variációk konfliktuskezelésre. Bonn, Berlin és Budapest diplomáciai erőfeszítései a keletnémet menekültkérdés megoldására, 1989
Tóth Imre relmeiket részletesen kivizsgálják. A virágnyelven megfogalmazott biztosíték a gyakorlatban egyet jelentett az utazási engedélyek megadásával, ám Kelet-Berlin számára presztízskérdés volt, hogy az egyes ügyekben a végső szót maga mondja ki, minden látszólagos külső kényszer nélkül. A keletnémet vezetés hasonló megoldásra számított a magyarországi menekültek ügyében is. Az ottani forgatókönyv azonban nem volt automatikusan lefordítható a magyarországi helyzetre. A kelet-berlini százegynéhány menekült helyett idehaza több ezren, esetleg több tízezren várták a kiutazást. Más módozatot kellett keresni tehát keresni. Ezt Horn közölte is Fischerrel.56 Utóbbi nem volt más, mint a már említett és Gymnichben egyeztetett formula. A magyar külügyminisztérium szeptember 8-án jegyzéket intézett az NDK külügyminisztériumához, ebben közölte, hogy átmenetileg hatályon kívül helyezi a kölcsönös vízummentességről szóló 1969. évi szerződés 6. és 8. pontját, mely meggátolta, hogy egymás állampolgárai megfelelő engedély nélkül harmadik országba továbbutazhassanak, illetve előírta, hogy - a törvény megsértése után - kiutasítsák őket a vendéglátó országból. A bejelentéssel a magyar kormány gyakorlatilag a keletnémet menekültek szabad távozásáról szóló döntését közölte az NDK illetékes szerveivel.57 Fischer külügyminiszter még aznap táviratozott Budapestre, amelyben elutasította a keletnémet állampolgárok „illegális" kiengedését Magyarországról. A táviratban nyomatékosan ajánlotta a berlini formula alkalmazását, vagyis hogy a menekültek az NSZK és NDK közötti kormánymegállapodásnak engedelmeskedve Budapestről is térjenek végre haza. Követelte a magyar döntés visszavonását, mivel az - szerinte - ellenkezik a magyarok által emlegetett humanitárius megoldással, és a kétoldalú kapcsolatokat is súlyosan károsítja.58 A határnyitást követő diplomáciai tárgyalások A tiltakozás ellenére szeptember 11-én a magyar kormány megnyitotta az osztrák-magyar és a jugoszláv-magyar határt, ezeken keresztül a keletnémet menekültek akadálytalanul távozhattak a szomszéd országokba (elsősorban persze Ausztriába), majd onnan tovább Nyugat-Németországba. A saját gépkocsijukkal távozók mellett vöröskeresztes szervezetek segítségével - az átmeneti táborként továbbra is üzemelő Máltai otthon kivételével - néhány óra alatt sikerült kiüríteni valamennyi gyűjtőhelyet. Szeptember 13-án - a „szükséges felújítási munkák befejezését követően" - újból megnyitották a nyugatnémet követség kapuit is.59 Az MTI szeptember 20-i jelentése szerint kilenc nap alatt 12121 keletnémet hagyta el az országot Ausztria felé.60 A kiáramlás üteme később valamelyest csökkent, ám október 2-ig így is 21 287-en távoztak Nyugatra.61 Továbbra is nagy számban érkeztek keletnémetek, immár elsősorban Bulgáriából és Romániából. Az NDK-t repülőgéppel, vonattal és közúton elhagyó utasokkal szemben szigorú ellenőrzést vezettek 174 Külügyi Szemle
