Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - ELMÉLET - Szörényi András: Smart power, avagy az év "felfedezése"
Smart power, avagy az év „felfedezése növekedését és a hálózatokban részt vevők nemzetköziesedését.16 A hálózatok résztvevői ugyanis anélkül tudnak együttműködni, hogy hosszadalmas és költséges procedúrák során felépített állandó intézményi struktúrát, hierarchiát kellene létrehozniuk. A „szervezet" bővülése folyamatos lehet, fizikai korlátoktól mentesen csak az adott közös érdeklődési kör vagy cél mentén szerveződik. A másik tényező a nem állami szereplők rendelkezésére álló források növekedése, amely egyfelől a működéshez való pénzügyi hozzájárulások emelkedéséből, másfelől a szervezetek illetve hálózatok résztvevői számának növekedéséből adódó emberierő- forrás-bővülésből tevődik össze. A harmadik tényező a szakértelem, az adott témában összegyűjtött tudás. Mivel a nem állami szereplők nagy része egy-egy területre specializálódik, illetve egy-egy probléma napirendre tűzésére, megoldására jön létre, érthető, hogy az adott kérdésben akár még az állami szerveknél is alaposabb, részletesebb információkkal, és ennek köszönhetően nagyobb elismeréssel rendelkezik. Nem véletlen például, hogy amikor a nemzetközi környezetvédelmi NGO-k temaüzálni kezdték a globális felmelegedés kérdését, és kritizálni az Egyesült Államokat hatalmas olajfogyasztása miatt, Washington elzárkózása a probléma érdemi kezelésétől és ennek látványos megnyilvánulásaként a kiotói protokoll ratifikálásának elmaradása az ország megítélésének, vagyis vonzási hatalmának csökkenését eredményezte. A vonzás hatalma alkalmazásának nehézségei A sofl power nehezen definiálható - és még nehezebben mérhető - volta miatt a jelentőségét elsősorban a hiánya esetén felmerülő hátrányokkal, költségekkel lehet indirekt módon kimutatni. Ez lehet közvetlenül jelentkező vagy csak áttételesen kimutatható hátrány. Kelly mutat rá az iraki beavatkozás kapcsán, hogy „Bush úgy kezdte meg a háborút, hogy sem széles katonai koalíciót, sem ENSZ-felhatalmazást nem sikerült biztosítania. Ennek két közvetlen következménye lett: az Amerika-ellenes érzelmek felerősödése, ami segítette a terroristatoborzást; és a magasabb háborús és újjáépítési költségek."17 Ha az ENSZ BT felhatalmazást adott volna a katonai fellépésre, akkor minden bizonnyal hamarabb sikerült volna egy szélesebb koalíciót létrehozni. Törökország akkor talán hozzájárul az északi front megnyitásához, és a nemzetközi szervezetektől is jelentősebb támogatást kap kormány az újjáépítéshez.18 Nem közvetlen módon, de egyértelműen kimutatható az is, hogy amennyiben egy nemzetközi szereplő nem fordít kellő figyelmet vonzási hatalmának fenntartására politikai értelemben, annak ugyancsak megfizeti az árát. Konkrét példánál maradva, „ha az Egyesült Államok annyira népszerűtlen egy országban, hogy Amerika-pártinak lenni belpolitikai öngyilkosság, akkor a politikai vezetők nem fognak segítséget nyújtani. (...) Pervez Musarraf elnök 2009. ősz 155
