Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - ELMÉLET - Szörényi András: Smart power, avagy az év "felfedezése"
Szörényi András felgyorsulásával az egyes nemzeti piacokról kialakuló kép meghatározó a nem állami gazdasági partnereknek. A gazdasági szankciók és a kifizetések mellett egyre növekvő jelentőségre tesz szert a gazdasági környezet vonzó jellege, kiszámíthatósága, a kedvező befektetési környezet. Ezek a paraméterek már elsősorban soft power eszközök, amelyek alakítása időigényes, központilag nehezen kontrollálható, ugyanakkor kevésbé tőkeigényes lehetőség. Szükségessé teszi egyrészt a gazdasági szereplőkkel történő folyamatos egyeztetést, véleményük, igényeik meghallgatását, másrészt a világgazdaság apró változásainak állandó nyomon követését. A soft power és ahhoz kapcsolódva a public diplomacy intézményi és politikai feltételeinek megteremtése okozza a legnagyobb kihívást a jelenlegi helyzetben, ami a nemzetközi rendszer hosszú távú strukturális átalakulásának a következménye. Ez a nemzetközi kapcsolatok szinte minden résztvevőjére kihat. Az állami szereplők részéről elsősorban kihívás, amelyre részben a társadalmi diplomácia eszközeivel tudnak válaszolni, a nem állami szereplők számára pedig kibővülő lehetőségeket kínál. A public diplomacy - bár definíciója folyamatosan bővül - a nemzeti érdekek érvényesítése más országok nem állami szereplői felé. A kifejezés 1965-ből, Edmund Guillontól származik. A Murrow Center akkori kiadványa szerint a public diplomacy „a társadalmi magatartás befolyásolását célozza más országokban". 1987-ben az amerikai külügyminisztérium már mint más országok közvéleményének tájékoztatása és befolyásolása tesz róla említést. 1997-ben a United States Information Agency (USIA) a külföldi társadalom megértése, tájékoztatása és befolyásolása kifejezést használja. 2008-ban Glassman amerikai külügyi államtitkár tovább bővíti a definíciót, amikor arról beszél, hogy a társadalmi diplomácia feladata „a külföldi közvélemény megértése, tájékoztatása, megnyerése és befolyásolása".14 A definíció bővülése jól mutatja, hogy az állam-nem állami szereplő kapcsolatrendszer folyamatosan alakul, és az államoknak az egyirányú közléstől el kellett, és még inkább el kell majd mozdulniuk a jövőben a kétirányú kommunikáció felé, amennyiben hatékonyan kívánják befolyásolni a nem állami szereplőket, és kanalizálni befolyásukat a számukra kedvező irányba. A nemzetközi rendszer strukturális átalakulása, valamint az információs és kommunikációs forradalom a transznacionális hálózatok alakulásának köszönhetően erősíti a nemzetközi nem állami szereplőket (legyen szó INGO-król, TNC-kről vagy nemzetközi terrorista szervezetekről). A jelenséghez több tényező is hozzájárult. Egyik és talán a legfontosabb - ami a globalizáció felgyorsulását is alapvetően befolyásolta - a kommunikáció terén elért óriási fejlődés. Törő helyesen mutat rá: „A kommunikáció, a konzultáció és a koordináció költségeinek drasztikus csökkenése óriási mértékben megkönnyítette a nem kormányzati szervezetek számára a politikai határokon átnyúló, transznacionális működési és szervezési formáinak kialakítását."15 Keohane és Nye a hálózatok fejlődésének három elemét jelöli meg a legfőbb okként: a hálózati kapcsolatok számának és sűrűségének növekedését, az intézmények fejlődési sebességének 154 Külügyi Szemle
