Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállami projekt Más sikeres kezdeményezések a Balti-tengeri Régió Agenda 21-e, az Eurofaculty rendszer stb., tehát széles körű és gyakorlatias akciókat találunk a Balti-tengeri Államok Tanácsának ernyője alatti együttműködések között. 2003—2004-től megfigyelhető, hogy a szervezet figyelme az orosz területekre és a Kalinyingrádi régióra koncentrálódik, ami az EU-bővítés miatt nem meglepő, inkább csak az a kérdés, hogy miért nem hamarabb kapták meg a figyelmet, hiszen legalább annyira kellett oda is a segítség, mint a balti államokba. A válasz a politikai helyzetben keresendő. A szervezet sokáig zavarban volt a saját szerepével kapcsolatban, hiába volt annyi tagja, leginkább a balti államokra koncentrált, miközben Oroszország és Lengyelország területei szintén hasonló helyzetben voltak, másrészt inkább működött úgy, mint egy segélyalap a balti államok felé, semmint együttműködés. Ezért került később a központba Oroszország, a balti államok az EU- csatlakozás után lettek fontos partnerek, Lengyelország viszont kimaradt. Az Északi Dimenzió 1999-ben indul finn kezdeményezésre, és 2007-ig két akciótervet valósított meg. Területe Grönlandtól Murmanszkig, a sarkkörtől a balti államokig és az utóbbi időben Fehéroroszországig tart. Az ötlet, hogy az Északkal egy politika formájában foglalkozzon az unió. Ez a politika elég későn jött a Mediterrán régióval való együttműködéshez hasonlítva, talán mert az eddig itt lévő nagyobb államoknak ez nem volt fontos. Az eddigi két akcióterv elsősorban Oroszországra koncentrált, amellyel a közös határ 2004 után jelentősen nőtt, és amelynek egy oblasztyja épp az EU körülöleli. 2006 után azonban nem született újabb akcióterv, csak egy megállapodás az Északi Dimenzió még gyakorlatiasabb kiterjesztésére és a négy közös térség regionális kifejeződésére. Jól látható, hogy az Északi Dimenzió finn kezdeményezés, és az északi államok uniós elnökségei erősen segítették. Kisállami kezdeményezés volt, és részben válasz is a mediterrán stratégiára, amely a nagy államok számára tűnt fontosabbnak. Később pedig megfelelő keretnek bizonyult egy orosz-EU-együttműködés kialakítására. Másrészt látható az is, hogy átfedés van a Balti-tengeri Államok Tanácsa és más regionális szervezetek és az Északi Dimenzió tevékenysége között, amely arra utal, hogy a környezeti, energia stb. kérdéseket uniós szintre kívánják emelni. A probléma az, hogy a már létező regionális szerveződések együttműködésben vannak az Északi Dimenzióval anélkül, hogy a hatáskörök meghatározva lennének bizonyos területeken. Mint ahogy a „túlszervezettségre" már korábban figyelmeztettek is.115 Vannak egyéb szervezetek is a régióban, amelyek segíthetnek tisztábbá tenni a képet. Először is ott van a kissé rejtélyes Északi-Balti Nyolcak (NB8), rejtélyes, mivel ez nem intézményesített szervezet, csak a beszédekben és a külügyminisztériumok honlapján találunk rá utalásokat.116 A szervezet 1992-ben alakult Északi-Balti 5+3 néven, s 2000-ben lett NB8, kifejezve a közösséget, az államok külügyminiszteri és kormányfői szinten találkoznak, és külpolitikai, energiapolitikai, környezetvédelmi kérdéseket 2009. ősz 135
