Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Király Gyöngyi Balti szervezetek Itt csak egy egyszerű megfigyelést teszek, megnézem, hogy az szervezetek mennyiben állnak összhangban a feltárt diskurzusokkal. Ez pontosíthatja a képet, mivel a szervezeti fejlettség a régiós fejlettség egyik mérője. Tulajdonképpen azt vizsgálom, hogy a vizsgált időszakban milyen kiterjedésű volt a kormányzati részvételű szervezetek hatásköre. Ki kell itt emelnem, hogy azért foglalkozom a Balti régióval államközpontú megközelítésből, miközben a modem régió már nem feltétlenül államközpontú, mert a területen és az unión belül is még mindig alapvetően szuverén államokról beszélünk. Ezenkívül a balti államokról gyakran állítják, hogy igazából nem posztmodern, hanem modern államok, hevesen védve szuverenitásuk.111 Emellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2004 után az EU is fokozottabban részt vesz a regionális szervezetekben. A Balti régió a regionális szervezetek széles tárházával rendelkezik, csak kormányközi szervezetből több mint húszat találunk112, a nem kormányzati szervezetek száma pedig még magasabb.113 Már vannak olyanok, akik túl soknak tartják a szervezetek számát, és több valós akcióért kiáltanak.114 Az utóbbi fejezet eredményei alapján láttuk, hogy a legtöbbet emlegetett szerveződések a Balti-tengeri Államok Tanácsa és az Északi Dimenzió, az időszak elején az előbbi iránt volt nagyobb a bizalom, a végére az utóbbi lett fontos. Nézzük tehát elsősorban ezt a két szerveződést a „terepen", illetve más kormányközi szervezeteket. A Balti-tengeri Államok Tanácsát 1992-ben alapították, a multilaterális regionális együttműködés és a politikai dialógus fenntartására. Tagjai Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Svédország, Norvégia, Németország, Dánia, Lengyelország, Izland, Oroszország és az Európai Bizottság képviselője. A szervezet által lefedett terület egybeesik a Hanza Szövetség területével, és erre szimbolikus elemek is utalnak. Felvetődik, hogy kerül egy kifejezetten balti szervezetbe Norvégia és Izland, amelyek nincsenek ugyan a Balti-tenger partján, de északiak, és rajtuk kívül még a többi északi ország is tag. Ez egy a Balti-tengernél nagyobb Balti régiót sejtethet, illetve azt, hogy a baltiság része az északi identitás. Ésszerűbbnek tűnik azonban az a magyarázat, hogy a két állam azért csatlakozott, mert a másik három északi is így tett, és a terület biztonsága fontos volt nekik, még ha csak donorszerepet is játszhatnak pénzügyi támogatásukkal. A tanács ernyőszervezetként jött létre, és valóban sok kezdeményezése volt. Ilyen például a Balti Fejlesztési Fórum (Baltic Development Forum - BDF), ami a kormányzati és magántőkét igyekezett összehozni, és valóban rendelkezik forrásokkal. Egyik célja az együttműködés erősítése Lengyelország és Oroszország felé (hiába tagok), azaz itt is megmutatkozik a diskurzusban látott kicsit másfajta lengyel és orosz hozzáállás. Németország a legaktívabb itt, ami tőkeerejét tekintve nem meglepetés. 134 Külügyi Szemle
