Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - EURÓPA - Király Gyöngyi: Balti régió: a kisállami projekt
Balti régió: a kisállami projekt ben jött létre az úgynevezett Balti Antant, Észtország, Lettország és Litvánia részvételével, de ez akkor már túl későn, és túl kevésnek bizonyult. A hidegháború alatt is voltak a területnek saját jellemzői. Az északi országok szervezett kooperációt alakítottak ki, amelyben a Balti-tenger nem volt ugyan központi tényező, de mindenképpen fontos maradt. A Szovjetunión belül pedig a balti országokat mindig különbözőként emlegették.23 Igazi változást a Szovjetunió felbomlása hozott, amikor újra függetlenné vált a három kis balti állam, illetve amikor az addig félig lezárt tenger újra összekötő szerepet tölthetett be. Mind az újonnan függetlenné váló és demokratizálásra törekvő, mind az északi országoknak meg kellett találniuk helyüket az új környezetben. Ráadásul az egyesített Németország is megjelent a partoknál, Európa legerősebb gazdasága balti játékos is lett. Emellett pedig Kalinyingrád léte is tovább bonyolította a helyzetet. A kilencvenes évekre egyértelműen jellemző, hogy az Európai Unió egyre nagyobb területet „hódít" meg a Balti-tenger körül (német egyesítés, svéd-finn csatlakozás), és a 2004-es csatlakozások után a sokféle ország helyett inkább egy EU-Oroszország kapcsolatrendszer alakult ki a tenger körül. A felvázolt történések alapvetően befolyásolhatták a regionális identitást, s kutatásomban azt vizsgálom, hogy ez ma hol tart. Balti régiós elképzelések Már a kezdetektől voltak elképzelések a Balti régió jövőjéről, ezeket leginkább három csoportba lehet sorolni: A „balti államok felbomlása" olyan megközelítést tükröz, amely a három kis balti állam egységét, közösségét megkérdőjelezi. Ahogy azt Bjöm Hettne is kifejezte: „Bár sokan egy egységként kezelik ólcet, a három ország sok mindenben különbözik, és kevés ok van arra, hogy alrégióként kezelhessük ólcet. ”2i Ezt a megközelítést megtalálhatjuk a kérdéses országok vezetői között is: ilyen volt például a mai észt elnök véleménye külügyminisztersége alatt.25 A különbségeket a külső szemlélők is észrevehetik, például az állampolgársági kérdés megközelítésében, vagy hogy Észtország már 1997-ben EU-tagjelölt lett, míg Lettország és Litvánia csak később kapta meg ezt a státust, bár csatlakozni már együtt csatlakoztak. A kis balti államok egysége megkérdőjelezésének egyik irányzata az úgynevezett északi Baltikum megközelítés. Ez leginkább Észtországhoz köthető, és abból áll, hogy ez az ország sokkal inkább tartja magát az északi országokhoz kötődőnek a finnekkel való nyelvrokonság és egyéb tényezők okán, mint a másik két balti államhoz. Az északi államok azonban nem egyértelműen pozitívak ez ügyben, miközben örülnek a közeledésnek, bejáratott, kialakult szervezeti felépítésüket nehezen tartják befogadónak.26 2009. ősz 115
