Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Masát András mi munkásságáért (Literaturpreis für europäische Verständigung), ugyanabban az évben Kossuth-díjas lesz, és szintén 1997-ben elnyeri a német kultúra külföldi terjesztéséért a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia fődíját, a Friedrich Gundolf-díjat. Hasonlóképpen magyar-német-európai egy másik „közvetítő", Konrád György: 1990—93-ig a nemzetközi PEN Club elnöke, 1991-ben a Német Könyvterjesztők Béke Díját veheti át Frankfurtban, 1997-ben a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémia őt választja meg elnökévé, és ebben a funkcióban, amelyet 2003-ig tölt be, sokat tehet és tesz a két ország irodalmának, művészetének kölcsönös megismertetéséért. Esterházy Péter 1999-ben az év embere (Magyar Hírlap), az Osztrák Állami Díj kitüntetettje, 1999. október 12-én az osztrák Zsolnay kiadónál megjelent novelláskötetéről (Thomas Mann mampft Kebab am Fuße des Holstentors) a neves Frankfurter Allgemeine Zeitung ír kritikát, aznap ő tartja a könyvvásár egyik megnyitó beszédét - németül (helyenként magyarul, hogy a két nyelv különbözősége, irodalmi-retorikai kódoltsága is érzékelhető legyen). A fiatalabb generáció, így például Darvasi László és Garaczi László, Krasznahorkai László is megjelenik már addigra egy-egy művel a német könyvpiacon. A közvetlen előkészületekhez tartozik az is, hogy már 1997-ben pályázatot hirdettek támogatásra érdemes fordítók és a magyar irodalmat idegen nyelven megjelentető kiadók támogatására. Mindkét irány rendkívül fontos. Ma, amikor irodalmunk (és a zene) a legkelendőbb kulturális exportcikkünk, mindinkább bebizonyosodik, milyen nagy jelentősége van egyrészt a fordítások minőségének, a fordító személyének, másfelől a kiadó marketingjének és a kiadói támogatásnak. Ez utóbbi vonatkozásban bebizonyosodott, hogy nem az a megoldás, hogy magyar kiadók jelentessenek meg idegen nyelven műveket, mert ezek egyszerűen nagyon nehezen kerülnek be az európai könyvkiadás áramlatába: a célország kiadói kell hogy megjelentessék kínálatukban a lefordított szerzőt. A magas színvonalú műfordítás és annak marketingje kulcsfontosságú a mai kulturális kapcsolatokban; ez a frankfurti könyvvásár óta egyértelműbb és aktuálisabb üzenet, mint korábban bármikor. A frankfurti könyvvásárról - vagy annak kapcsán - készült tanulmányok-"1 is erről tanúskodnak, nyolcvan kiadó 120 szerző ezer új kiadás volt a vásár mérlege. A könyvvásárnak köszönhetően tehát ugrásszerűen megnőtt az idegen nyelvű magyar könyvek száma, és ennek megfelelően az eladott könyvek száma is. Ha megnézzük, hogy mely magyar szerzők új művei jelentek meg idegen nyelven a frankfurti könyvvásáron, a névsor több mint imponáló.6 Az illusztris névsor jelzi ugyanakkor a könyvvásár adta lehetőség dimenzióját is. A könyvvásár után a német nyelvű kulturális piac vonatkozásában irodalmunk lett az egyes számú exportcikkünk. Ezt nevezhetnénk önmagában paradoxonnak: hiszen korábban úgy gondolhattuk, hogy a kultúra egyéb ágai, így elsősorban a zene lesz a könnyebben meghódítható terület, hiszen - vélekedhettünk - nyelvünk szerkezetében, nyelvi megoldásaiban nehezen visszaadható indogermán nyelven oly módon, hogy abból „versenyképes, Európa piacán kelendő" 92 Külügyi Szemle
