Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009 kulturális portéka keletkezhessen. Erre Esterházy is tett beszédében célzást. Bebizonyosodott azonban, hogy ha a fordítás minősége megfelelő, ha a mű egy nagy eladá- si/kiadási hálózatban kap bemutatkozási lehetőséget, nemcsak hogy eladható, hanem egyenesen sikerre számíthat. A könyvvásáron már nemcsak a ismert írók (Kertész, Esterházy, Nádas, Mészöly, Konrád) válhattak még ismertebbé Németországban,7 hanem megerősödhettek a középgeneráció németországi pozíciói is, és számos olyan író mutatkozhatott be, aki a nagy könyvkiadók figyelmét magára vonhatta vagy/és a DAAD- ösztöndíj jóvoltából a könyvvásárt követően alkotói évet tölthetett Berlinben. Külön szenzációja volt a könyvvásárnak Márai Sándor műveinek újrafelfedezése.8 A gyertyák csonkig égnek című regény újra lefordított német kiadása (Die Glut címmel) igazi szenzáció lett. Itt is a fordítói teljesítmény (Christina Viragh), a könyvkiadói akarat (Piper Verlag) és az egyedülálló alkalom heteken át tartó német könyvpiaci sikert hozott, s ez aztán nemcsak Márai többi művére hatott ki, hanem az egész magyar irodalom „újrafelfedezése" iránti kiadói szándékokat is erősítette. így vált lehetővé például Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének németországi újramegjelenése. Frankfurt és a Magyarország-kép A frankfurti könyvvásár természetszerűleg az országimázsról is szólt, arról, hogy milyen Magyarország-képet tud közvetíteni a látogatók, a fogadó ország felé. Sikerül-e egy az Európai Unióba törekvő modern és éppen kulturális tradícióiban „nyugati", európai országnak bemutatkoznunk, vagy maradunk a rokonszenves, enyhén vállon veregetett ország, Piroschka, gulyás és a csárdás hazája? A német lapok már címeikben is megcélozták a klisére való apellálás és az új kép közötti közvetítő szerepet: Mehr als Puszta und Piroschka, Weit mehr als Piroschka. Valóban, ez a kettős orientálódás nyomon követhető - egyébként érthető módon - az egész magyar-német kapcsolatrendszerben. Végül is mindkét fél, az üzenő (magyar) és a befogadó (német) is referencia-háttérként bizonyos klisékre épít; így van ez mindenhol. A magyarkép meghatározott, hagyományos elemeit Ernst Moritz Arndt útleírásától a herderi jóslaton keresztül egészen az Ich denke oft an Piroschka című filmig bármilyen új stratégiának figyelembe kell vennie. A frankfurti könyvvásáron sem volt ez másképp, ezek nem iktathatok ki teljesen. Elmondhatjuk azonban, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország frankfurti bemutatkozása sikerült, kulturális kapcsolataink az új politikai és intézményi kontextusban megerősödtek; irodalmi pozícióink pedig nemzetközileg is kiemelkedő szinten és intenzitással járultak hozzá az új Magyarország-kép németországi alakításához. 2009. ősz 93
