Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 3. szám - NÉMETORSZÁG - Masát András: Régi és új pozíciók a magyar kultúra németországi megjelenésében: 1989-2009
Masát András magyar állam az egykori történelmi jelentőségű berlini Collegium Hungaricum telkét visszaperelte az NDK helyi jogutódjától, Berlin városától. A telket, amelyen a legutóbbi NDK-s időkben csak a Humboldt Egyetem óvodájának egyik barakkja állt, nemsokára visszakapta a magyar állam, így hamarosan gondolkodni lehetett azon, hogy az intézet az NDK-s időkben az Alexanderplatz közelében lévő, egyik nagy panel lakótömb földszintjén kialakított helyéről a történelmi helyre, a Dorotheenstr. 13. alá „visszaköltözhet", azaz ott a lebombázott palota helyén új épületet, új székhelyet építhetne. Ez nemcsak azt jelenthette, hogy a 2002 óta már Collegium Hungaricum nevet felvett intézet a jövőben a világörökség részét képező berlini múzeumi negyed - benne többek között a Pergamon Múzeummal - szomszédja lehet, hanem mint a régi időkben, a Humboldt Egyetem szomszédsága révén az egyetemi ifjúsággal mint potenciális közönséggel is sokkal jobban számolhat, az Unter den Linden közelségéről, szó szerinti beláthatóságáról nem is szólva. Ezen a kézzelfogható nyereségen túl azonban szimbolikus jelentősége is volt annak, hogy a berlini magyar kulturális intézet a második világháború előtti berlini s németországi magyar kulturális és tudományos jelenlét, az akkori, Gragger Róbert alapította Collegium Hungaricum történelmi helyszínére visz- szatérhet. 1997-re kapta vissza a magyar állam a történelmi telket; így 1998-ban került elérhető közelségbe ez a lehetőség. A fentebb elmondottak értelmében megállapíthatjuk, hogy 1989-et követően az új magyar kulturális periódus a nehézségek ellenére jó kiindulási pozícióból és egy érzékelhető politikai-kulturális „bonusszal" kezdődhetett Németországban. Úgy gondolom, hogy ez a szakasz a frankfurti könyvvásárig tartott (hogy azzal aztán le is záruljon). Frankfurt '99 1989 után éppen tíz év múlva került sor arra a frankfurti könyvvásárra, amelyen a vendégország, azaz a központi bemutató ország Magyarország volt.3 Ez a német nyelvű, de európai jelentőségű könyvvásár a nemzeti kultúra egyik legfontosabb szegmensének, az irodalomnak a seregszemléje. Mivel az irodalom - Magyarországon talán különös súllyal - a nemzeti és kulturális identitás egyik legfőbb médiuma, letéteményese, a nemzeti irodalmi kánon színre vitele, bemutatása ezen a nagyon fontos fórumon roppant erőfeszítést igényelt, és közben jelentős politikai/kultúrpolitikai harcokat/csa- tározásokat váltott ki. Az utóbbiakról nem ez a megfelelő hely beszámolni, ugyanígy a szervezésről, a felelős csapat többszöri váltásáról stb. sem; sokkal fontosabb felmérni, hogy mit jelentett ez a lehetőség a magyar-német kulturális kapcsolatokban, mit értünk el Frankfurtban, és milyen kultúrpolitikai tanulságokkal szolgálhat(ott) a könyvvásár. Már itt meg kell említenünk, hogy a könyvvásáron Magyarország nemcsak könyveit, irodalmát mutatta be, hanem értelemszerűen az egész magyar kultúrára kívánt kite90 Külügyi Szemle
