Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről hogy saját érdekeik képviselői a tárgyalásokon jobban felkészült és erősebb tárgyalási pozícióban levő kínai partnerrel találják szemben magukat. Az EU-tagállamok úgy gondolják, hogy számukra előnyösebb a saját Kína-stratégia kialakítása, mint az egységes EU Kína-stratégia követése, sőt a követendő Kína-politika (leegyszerűsítve: gazdasági kapcsolatok vs. emberi jogok) a belpolitikai viták egyik témája is. Pedig az uniós tagállamok mindegyikében viszonylag egyszerű lehetne a belpolitikai konszenzus kialakítása a Kína-politikában. A kiszámítható, együttműködő Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése olyan közös érdek, amely háttérbe szoríthatná a belső ellentéteket. A szerzők a huszonhét EU-tagállam mindegyikében kérdőív és személyes beszélgetések alapján végeztek felmérést az adott ország Kína-politikájáról. Az eredményeiket egy koordináta-rendszerre vetítve ábrázolták, ahol az egyik tengely a gazdaság (Kína európai gazdaságra gyakorolt hatásának kezelése, a protekcionistától a liberálisig), a másik tengely pedig a politika (Kína politikai bevonása a kritikus véleménytől Kína támogatásáig). A politikai kérdések között Tajvan, Tibet, az emberi jogok, globális ügyek (például Irán, Szudán) és általában a kínai politikai nyilatkozatok megítélése szerepelt, a gazdasági jellegű kérdések között pedig a piacgazdasági státus megadása, a kereskedelmi deficit, az Európában eszközölt kínai befektetések ügyében elfoglalt álláspont. A válaszok alapján a szerzők négy csoportba sorolták a tagállamokat: „erőszakos iparosok" (assertive industrialists), „ideológiai alapú szabad kereskedők" (ideological free-traders), „alkalmazkodó merkantilisták" (accommodating mercantilists), „Európa-kö- vetők" (European followers). Az „erőszakos iparosok" közé tartozik Németország, Csehország és Lengyelország. Ezek az országok hajlandók szembeszállni Kínával mind politikai, mind gazdasági kérdésekben, mert nem fogadják el, hogy kizárólag a piaci erők alakítsák az EU-Kína kapcsolatokat. Ellenállnak a kínai nyomásnak, támogatják a dömpingellenes lépéseket és egyéb kereskedelmi szankciókat. A szabad kereskedelmi eszmét valló Dánia, Hollandia, Svédország és Nagy Britannia hajlandó a politikai nyomásgyakorlásra, de nem híve a kereskedelmi korlátozásoknak. Ellenkezésük rendre megnehezíti a kínai kereskedelmi politika elleni egységes fellépést. Ezen országok úgy vélik, hogy munkaerőpiacuk és iparuk a kínai gazdaság fejlődéséből inkább csak profitálna, és nem élik meg fenyegetésként az olcsó kínai import megjelenését. Az „alkalmazkodó merkantilisták" úgy vélik, hogy a Kínával fenntartott jó politikai kapcsolatok kereskedelmi előnyökhöz vezethetnek. Ebbe a legnépesebb csoportba tartozik többek között Magyarország is (a többi ide sorolt ország Bulgária, Ciprus, Finnország, Görögország, Málta, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia). Politikusaik úgy vélik, hogy a kapcsolatok alapjául elsősorban a kereskedelmi megfontolások szolgálhatnak. Miközben piacuk védelmében nem rettennek vissza 230 Külügyi Szemle
