Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai

Könyvekről De akkor is a nemzeti érdekei szerint cselekszik, amikor úgy módosít az álláspontján, hogy az kedvezzen a Nyugatnak, például támogatja ENSZ-békefenntartók küldését Darfúrba, véget vet a Zimbabwéval folytatott fegyverkereskedelemnek, vagy éppen a Szomáliái partokhoz vezényli haditengerészetét. A nemzetközi nyomás olykor látszat­eredményeket is hoz: a nyugati közvélemény kielégítése érdekében Kína az olimpia előtt bejelentette, hogy újrakezdi a párbeszédet a dalai láma képviselőjével. A tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy az EU Kínával szemben kizárólag akkor érvényesítheti saját érdekeit, csak akkor érhet el valódi eredményeket, ha egy­ségesen, politikáját szorosan koordinálva, a legerősebb tagállamok támogatásával lép fel, és ha a tagállamok képesek túllépni az ellentéteiken, és a befolyásukat egységesen vetik latba tárgyalási pozíciójuk erősítésének érdekében. Éppen ezért minden olyan kísérletnek, amely Európa pozíciójának erősítését célozza, az kell hogy legyen a kiin­dulópontja, hogy egyetlen tagállam sem elég nagy és erős ahhoz, hogy Kínára egyedül hatást gyakoroljon. Kína három taktikai elemet használ az EU-val fenntartott kapcsolataiban. Egyrészt kihasználja a saját, központilag ellenőrzött rendszere és az unióban működő nyílt piac és kormányzás közötti eltérésekből adódó lehetőségeket. Vagyis élvezi az európai sza­bad piac minden előnyét, miközben saját gazdaságát korlátozó szabályok fenntartásá­val vagy éppen az engedélyezési folyamatok lassításával védi. Az unió részéről érkező nyomást úgy vezeti le, hogy formális párbeszédbe bocsátkozik az EU által fontosnak tekintett kérdésekben, majd a tárgyalásokat elhúzza, anélkül hogy azok bármiféle eredményre vezetnének. Az unió jelenleg 24 területen folytat párbeszédet Kínával. Évente egyszer szinte minden uniós biztos ellátogat Kínába, 2007-ben az Euró­pai Parlament nyolcvan képviselője és 450 tagú EU-delegáció járt Kínában. Az utazások azonban kevéssé koordináltak. A tagállamok kormánytagjai olyan nagy számban utaz­nak Kínába, hogy azt az EU nem is tudja számon tartani. Ráadásul a tagállamok egymás között sem egyeztetnek, még a kínai delegációk európai látogatásai alkalmával sem. A pragmatikus pekingi vezetés megtanulta kihasználni az uniós tagállamok közötti megosztottságot. Legutóbb azzal kívánt zavart okozni az unión belül, hogy Sárközy elnök és a dalai láma találkozója miatt tavaly decemberben elhalasztotta az éves csúcs- találkozót (Kína számára nem ismeretlen a megosztott Európával fenntartott kapcsolat, a megosztó, differenciált és differenciáló politikát évtizedeken keresztül gyakorolta a Szovjetunióval és szorosan egyeztető szövetségeseivel szemben). A szerzők sakkjátsz­mához hasonlítják a kétoldalú kapcsolatokat, ahol nyilvánvalóan kevesebb esélye van annak a félnek, ahol 27 játékos akar egyszerre, a saját elképzelései szerint lépni, mint annak a tapasztalt játékosnak, aki egyedül játszik. A feltétel nélküli bevonás csekély eredményt hozott az EU számára, sem közvetlen érdekeit nem szolgálja, sem azt a szándékot, hogy Kínát felsorakoztassák az európai célok és értékek támogatói sorába. Még a legnagyobb tagállamok is azt tapasztalják, 2009. nyár 229

Next

/
Thumbnails
Contents