Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Az Európai Unió és Kína kapcsolatai
Könyvekről zártnak, hogy egyszer az unió Amerika versenytársa lesz a térségben. A Kínával létrehozandó szövetség persze szerinte sem jön szóba, de ha az európaiak úgy vélik, hogy a térségbeli amerikai stratégia kevésbé szolgálja az EU érdekeit, mint például az Egyesült Államok katonai jelenléte ellen ható regionális integráció, a szerző elképzelhetőnek tartja, hogy az európai lépések sérthetik az amerikai érdekeket. A globális pénzügyi és gazdasági válság kezelésében kulcsszerep jut a világ legnagyobb tőketartalékával rendelkező Kínának. Azt ma még nem tudjuk, hogy a válságból a kínai gazdaság győztesként kerül-e ki, Kína nemzetközi megítélésének változásából az azonban már most is jól látható, hogy a krízis politikai győztese Kína. A kínai kihívás hozzásegíthet az EU belső reformjának és egységesülésének felgyorsulásához is, ami a hatékony Kína-politika megalapozója is lehet egyben. Fox és Godement tanulmánya abból indul ki, hogy Kína mára globális nagyhatalommá érett, és az elmúlt évtizedek páratlan gazdasági növekedése következtében döntései minden globális kérdésben meghatározó jelentőségűek. Sőt a kínai belpolitikai események is közvetlenül érintik a világ minden fejlett térségét. Ennek ellenére Európa hajlamos a valóságot figyelmen kívül hagyva Kínát továbbra is felemelkedő hatalomként számba venni. Az európaiak úgy vélik, hogy Kína olyan alakítható politikai egység, amelyet befolyásolni lehet, a kapcsolatok katalizálják a kínai változásokat, tehát a bevonás önmagában is pozitív dolog. Kína liberalizálni fogja a gazdaságát, erősíteni fogja a jogállami normákat, és demokratizálni fogja a politikai életét. Vagyis Európa arra számít, hogy képes lehet Kínát a saját képére átformálni. Ez láthatóan nem sikerül neki (nekünk), mint ahogy Kína több ezer éves történelme során soha egyetlen idegen hatalomnak sem sikerült. Ez a szemlélet nem számol a háromezer éves kínai kultúrában és világszemléletben gyökerező elszántsággal, amely ellenáll bármiféle külföldi nyomásnak és befolyásolási kísérletnek. Az 1840-es éveket követő százéves időszak, amelyet a hazafias kínai propaganda még ma is a szégyen évszázadának aposztrofál, csak megerősítette a behatolási és befolyásolási szándékra adott határozottan elutasító kínai reakciót. Fox és Godement az EU általuk „feltétel nélküli bevonásnak" (unconditional engagement) nevezett stratégiára épülő Kína-politikáját súlyos kritikával illetik. A szerzők rámutatnak, hogy ez a politika, miközben biztosítja Kínának az Európával folytatott együttműködés minden gazdasági és egyéb előnyét, viszonzásként szinte semmit sem vár el. Ráadásul az egyéni, olykor belpolitikai indíttatású érdekek érvényesítési szándéka, aminek következtében Kína sikerrel képes kijátszani a tagállamokat egymással szemben, tovább gyengíti az európai befolyást. Az elmúlt években Kína külpolitikájában bonyolító tényezővé vált, hogy a saját sikereinek következményeit megfelelően menedzselje, vagyis hogy részt vállaljon a globális biztonság garantálásában. Kína a saját érdekeit és szükségleteit tartja szem előtt, amikor számos nemzetközi kérdésben a nyugati hatalmak érdekeivel ellentétes módon cselekszik: elnyomó rezsimeket támogat Burmában, Zimbabwéban és Szudánban. 228 Külügyi Szemle
