Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Kína kommunista pártja: sorvadás és alkalmazkodás
Könyvekről európai negatív tanulságokat, az autoriter közel-keleti, a korporatista latin-amerikai, a szociáldemokrata nyugat- és észak-európai, a föderalista egyesült államokbeli, kanadai, ausztrál és német példákat éppen úgy, mint az azonos kulturális gyökerű kelet-ázsiai (japán, szingapúri, koreai) államok modernizációs reformtapasztalatainak elemeit. Egyszóval a kommunista kínai vezetés figyelmét a világ egyetlen, számára tanulsággal szolgáló része sem kerüli el. Shambaugh a Szovjetunió összeomlásából levont legfontosabb kínai tanulságnak azt tartja, hogy a bukás biztos receptje a dogmatikus ideológiára épülő, megcsontosodott pártállam, a tömegektől elzárkózó elit, a pártalapszervezetek passzivitása, a stagnáló gazdaság és a nemzetközi elszigeteltség (4. o.). A kínai szovjetológusok és a KKP ideológusai egyetértenek abban, hogy párt vezető szerepének legitimálásához és tömegbázisának kiszélesítéséhez gazdasági, anyagi és társadalmi fejlődés kell, amihez pedig rugalmas, az adottságokhoz alkalmazható ideológiára és fogalmi keretekre van szükség. A párt kormányzóképességének javításáról szóló 2004-es KB-határozat, amely az SZKP és a kelet-közép-európai állampártok bukásának okait tanulmányozó másfél évtizedes kutatómunka végeredményének is tekinthető, azt a felismerést tükrözi, hogy a párt vezető szerepe nem természetes állapot, és ha a párt nem tesz semmit annak megőrzése érdekében, elveszíti. A határozat hangsúlyozza, hogy „fejlesztenünk kell a válságérzékelés képességét, le kell vonnunk a tanulságokat a világ más kormánypártjainak sikeréből és kudarcából, és kormányzóképességünk javításán őszintébben, öntudatosab- ban kell dolgoznunk". A dokumentum a párt kormányzóképességének javítását fontos stratégiai kérdésként kezeli, „amely kihatással van a kínai nemzet jövőjére és sorsára, a párt életére vagy halálára, valamint az ország tartós stabilitására és fejlődésére". 1989 tavaszán a KKP vezetése számára is felsejlett a bukás lehetősége. A kihívásra adott válasz a rendteremtést követően a párt legitimációjának helyreállítása és megerősítése volt. Ennek részeként ideológiai és szervezeti reformok sora indult meg. Nyugatról úgy tűnik, hogy Kínában a reform és nyitás politikájának meghirdetése óta az ideológia szerepe másodlagossá vált, a rendszer legitimitásának egyetlen fokmérője a gazdaság teljesítménye. Amíg a gazdaság szárnyal, a lakosság életszínvonala javul, a KKP hatalmát nem fenyegeti veszély. Amint azonban zavarok keletkeznek a rendszerben, a gazdaság teljesítménye csökken, a rendszert legitimációs válság kezdheti ki. Az általános nézet szerint az ideológia a kapitalista gazdaságpolitikát folytató, magát kommunistának nevező rendszer egyetlen „kommunista" eleme. Az effajta véleményeknek ellentmond, hogy a KKP jelentős szellemi és anyagi forrásokat fordít az új helyzethez alkalmazkodó, egységes fogalmi rendszer kialakítására és népszerűsítésére, mivel az egységes gondolatiságot és nyelvet hatalma egyik alapjának tekinti. A párt ideológusai nem fogadják el, hogy a globalizáció korában a marxizmus- leninizmus relevanciája csekély. A forradalmi elmélet idejétmúltságának elismerése a párt létjogosultságának elvetésével lenne egyenlő. A számos átalakulás csökkenti a 220 Külügyi Szemle
