Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vámos Péter: Kína kommunista pártja: sorvadás és alkalmazkodás

Könyvekről és különösen az SZKP bukását, illetve hogy azok a tényezők, amelyek e pártok és rend­szerek bukásához vezettek, jelen vannak-e Kínában. Miután a KKP kisebb-nagyobb megrázkódtatások árán ugyan, de túlélte az 1989-es válsághelyzetet, a nagy kérdés az, hogy melyek azok a kínai társadalmi, gazdasági, politikai sajátosságok, amelyek a bu­kást elkerülhetővé tették, valamint az, hogy mennyire bizonyulhat hosszú életűnek a KKP hatalmára építő kínai politikai rendszer. A kötet bevezető fejezete a „kommunizmus utáni KKP" történetét, a sorvadás és al­kalmazkodás egyidejű jelenlétének jellemzőit tárgyalja. A következő nagyobb egység, a második és a harmadik fejezet témája a kommunista pártállamokkal és a KKP-val kap­csolatos nyugati diskurzus. A harmadik rész, a kötet negyedik és ötödik fejezete, a kom­munista és nem kommunista pártállamokkal foglalkozó kínai elemzéseket mutatja be. A kötet negyedik része (a hatodik és a hetedik fejezet) azokat az elméleti (ideológiai) és gyakorlati (szervezeti és intézményi) reformokat foglalja össze, amelyeket a kínai párt­vezetés a többi kommunista pártállami rendszer bukásának tanulságai alapján, a saját bukása elkerülése érdekében indított el. Az utolsó fejezet, a washingtoni „policy paper"- ekkel szemben támasztott követelményeknek megfelelően, a jövővel foglalkozik, és azt a kérdést igyekszik megválaszolni, hogy meddig maradhat fenn a KKP hatalma. A kötet alcíme - „sorvadás és alkalmazkodás" - azt sugallja, hogy a KKP-n belül egymással párhuzamosan két ellentétes, de egymást nem kizáró folyamat zajlik. A sor­vadás azt jelenti, hogy a pártállam fokozatosan elveszíti az ellenőrzést a társadalom gazdasági és politikai működése felett. A folyamat azonban Shambaugh szerint nem megállíthatatlan, és nem feltétlenül kell hogy összeomláshoz vezessen. A párt, miköz­ben sorvad, sikeresen alkalmazkodik az új helyzethez, mert a KKP fő erénye a változ­tatásra való képesség. Az összeomlás elkerülése, kormányzóképességének fenntartása és megerősítése érdekében a KKP a legutóbbi években is jelentős reformokat hajt végre, mint története során már annyiszor. A reformok nyomán előálló viszonyok és a nem várt következmények miatt azonban rendre kiigazítási periódusok válnak szükséges­sé. Mindezek következtében a reform- és kiigazítási időszakok ciklikusan váltakoznak. Vagyis a folyamatok kezelésében a párt csak részben képes a helyzetet uralni, működé­sét a proaktív és a reaktív lépések együttes jelenléte jellemzi. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején a kínai döntéshozók tanulmá­nyozták a fejlett tőkés országok, Jugoszlávia, a Szovjetunió és a szovjet tömbhöz tarto­zó kelet-közép-európai országok tapasztalatait is. Akkor a cél a szocialista gazdaságirá­nyítási rendszer reformja volt. A kilencvenes évek elején végzett újabb összehasonlító kutatás eredménye, a két évtizeddel korábbi gyakorlathoz hasonlóan, nem egyetlen modell átvétele volt, hanem a számukra hasznosnak ítélt elemekből kialakított, a helyi adottságoknak és lehetőségeknek leginkább megfelelő, „sajátosan kínai színezetű" re­formfolyamat lett. A kínaiak Shambaugh szerint „eklektikus államot" építenek, amely - miközben nem tagadja meg lenini gyökereit - felhasználja a szovjet és kelet-közép­2009. nyár 219

Next

/
Thumbnails
Contents