Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Gecse Géza: Mozgásterünk és a két világháború
Könyvekről térségben meghatározó hatalomként viselkedett, de 1925-től 1935-ig a mozgástere folyamatosan csökkent, 1935 és 1938 között a sorsa megpecsételődött, majd 1939-től 1944- ig folyamatosan nőtt, bár 1943 végétől kezdve csak a szovjet politika kiszolgálójaként tudta megvalósítani saját céljait. Az állami függetlenség korlátáira 1944 őszén Kárpátalján, 1947 júliusában a Marshall-segély visszamondatásával Moszkvában döbbentették rá Prágát a szovjetek. Benes számára az igazi sokk 1948-ban következik be. A magyar elitet óriási megrázkódtatásként érte az elveszített első világháború után az, hogy bár a frontok mindenütt az ország határai mögött voltak, de 1918 őszén nem volt ember, aki hajlandó lett volna fegyvert fogni. A magyarok semmi jót nem vártak a „szláv testvérektől", hiszen a szláv oroszokkal néztek farkasszemet a lövészárkokban, a többi szláv nemzet pedig - a lengyeleket és a bolgárokat leszámítva - az oroszok szövetségeseként harcolt. Ezért fogadják szimpátiával 1919-ben az orosz tradícióval szakító bolsevizmust, ami a Tanácsköztársaság képében kibontakozást ígért a reménytelen helyzetből. De 1919 nyarára kiderült, hogy a szovjetek sem nyújtottak segítséget. A magyaroknak nem voltak rossz tapasztalataik a németekről, ám ők is a vesztesek között voltak ekkor. A magyar vezetésben 1918 őszén nem tudatosult, hogy a helyi ellenállásnak szerepe lesz a tárgyalások során megszületendő békében. A trianoni békeszerződésben három szomszédos ország kapott jelentős magyar nemzeti közösségeket, köztük Csehszlovákia is. A határon túli magyar közösségek léte Magyarországot a status quo ellenes táborba sodorta. Az első státus quo ellenes állam az első világháború utáni Európában a Szovjetunió volt, amely viszont 1933-tól kezdve status quo párti lett. Volt tapogatózás Budapest részéről Moszkva irányába, de ennek korlátái voltak. A következő status quo ellenes ország az első világháborúban győztesnek számító Olaszország volt, amellyel 1927-ben született együttműködés. Magyarországnak így sikerült kikerülnie az elszigeteltségéből, s tovább tágította a magyar külpolitika mozgásterét a német politika revíziós jellegének kialakulása 1929 után. Adolf Hitler hatalomra jutása Csehszlovákia vonatkozásában egybeesett a magyar külpolitika revíziós célkitűzéseivel. A felvidéki területgyarapodáson kívül csak az 1941-es délvidéki „terület-visszacsatolás" találkozott a német politika helyeslésével. Kárpátalja és Eszak-Erdély visszacsatolását a német politika inkább eltűrte, semmint helyeselte. Ausztriával a húszas évek eleje után nem volt súrlódás, de 1938-ban ezt az országot a Reich bekebelezte. A déli határnál a szerbek és horvátok közötti konfliktus volt egyre erőteljesebb a korszakban, ami mérsékelte a délszláv állam magyarellenes vonásait. Ugyanekkor északon a szlovákok autonomista mozgalma kötötte le egyre inkább a csehszlovák állam figyelmét. Az 1918 és 1927 közötti időszakban tehát Magyarország elszigeteltségéről beszélhetünk, majd 1927-től 1941-ig folyamatosan táguló nemzetközi mozgástérről. Vízválasztónak az 1941-es esztendőt, a délvidéki háborút és a szovjetellenes hadüzenetet lehet 214 Külügyi Szemle
