Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva flamandok által követelt nagyobb autonómiát - az átfogóbb alkotmányreformról való megegyezés a választások után is várat magára. Az alkotmányreform kidolgozását megnehezítő flamand-vallon érdekütközés leginkább gazdaságpolitikai okokra vezethető vissza. Az ország északi és déli része közti gazdasági, fejlettségbeli különbség kiélezi a flamandok és a vallonok közötti ellentétet, hiszen míg a társadalom hatvan százalékát kitevő flamandok állítják elő a nemzeti jövedelem hetven százalékát, addig azt - az állami redisztribúción keresztül - aránytalanul Vallóniában költik el.62 A növekvő gazdasági különbség - amelyet a déli terület Flandriához képesti kétszeres munkanélküliségi rátája is jelez - a fejlettebb Flandria részéről a nagyobb autonómia iránti igényben mutatkozik meg, a fejletlenebb Vallónia viszont a hatáskörök további föderalizálásával gazdasága és szociális biztonsága még nagyobb hátrányba kerülésétől tart. Mivel a flamandok egyre kevésbé kívánják Vallónia nagyobb szociális és fejlesztési igényét finanszírozni, ezért a flamand pártok alkotmánymódosítás útján a régiók finanszírozásának megváltoztatását, valamint hatáskörük további növelését kívánják, leginkább az adózás, az egészségügy, a munkaerőpiac és a családpolitika területén. Ezzel szemben a vallonok elleneznek minden olyan reformintézkedést, amely a föderális szolidaritás elvének megsértését jelentené és szociális juttatásaikat csökkentené. Mindezek következtében nem született meg a konszenzus az alkotmányreformok „második csomagjáról" a kormányfő által 2008. július 15-ére kitűzött határidőig. A sikertelenség miatt Yves Leterme egy nappal a határidő előtt benyújtotta lemondását II. Albertnek, az uralkodó azonban nem fogadta el azt, és továbbra is Leterme kormányától várja, hogy politikai egyeztetések során megtalálja a kiutat a politikai krízisből. A kormányfő a „politikai káosz" elkerülése végett vállalta, hogy további tárgyalásokon próbálja közelíteni egymáshoz a flamand és vallon elképzeléseket, de továbbra is a közeljövő nagy kérdése, hogy végül miként sikerül a jelenlegi kormányának keresztülvinnie az ország belpolitikai átalakítását, amelyben fordulópontot jelenthetnek a 2009. júniusi regionális választások. Szeparatizmus-föderalizmus-unitarizmus, avagy mi tartja egyben Belgiumot? A 2007. júniusi választások után számos felmérés készült annak vizsgálatára, hogy a flamandok milyen arányban támogatják a föderális állam felbomlását és a szeparatizmust. A médiában olyan eredmények jelentek meg, amelyek szerint a flamandok 40, helyenként 46 százaléka támogatja az önálló Flandriát, ugyanakkor ezen felméréseket óvatosan kell kezelni, hiszen a kormányalakítási krízishelyzetben az elszakadást pártolók aránya nyilvánvalóan nagymértékben megugrik. Megbízhatóbbak azok a lakosság körében végzett felmérések, amelyek szerint ma a flamandok körülbelül 15 százaléka támogatja a szeparatizmust és Flandria elszakadását.63 Kismértékű növekedési tendencia figyelhető meg ugyan a flamandok körében a szeparatizmus iránti támogatottságban (1999-ben 12 százalék volt ez az arány), de talán meglepőnek tűnik a szeparatizmus támogatásának ezen mértéke, annak a tudatában, hogy ma Belgium északi részében a radikális, szeparatista 110 Külügyi Szemle
