Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban Vlaams Belang az egyik legnagyobb párt. Ezen részleges ellentmondás azzal magyarázható, hogy a radikális párt választói leginkább a bevándorlás és biztonságpolitika kapcsán támogatják a VB-t, és kevésbé a vallon-flamand ellentétből kiindulva. Továbbá ha a szeparatizmus támogatottságát más országokéval hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy Baszkföldön, Québecben, Katalóniában vagy Skóciában sokkal nagyobb a regionális autonómia támogatottsága, mint Belgiumban, nem is beszélve annak vallon részéről.64 A vallonnal szembeni erősebb flamand identitás ezért nem a szeparatizmus, hanem sokkal inkább az ország további föderalizálásának támogatásában jelenik meg. Ezt támasztják alá az ISPO/PIOP e téren folytatott felmérése is, amely szerint a flamand társadalom több mint fele (60,7 százalék) a közösségek és régiók hatáskörének növelését, más szóval „több" föderalizmust szeretne, és csak kis része támogatja az unitárius államformához való visszatérést. Ezzel szemben a vallon oldalon jelentős eltéréseket figyelhetünk meg, a vallonok majdnem fele (46,7 százaléka) az unitárius államot támogatja, valamint egy részük a föderális állam keretei között a föderális szint „hatalmának" növelését kívánja.65 Annak ellenére, hogy a törvényhozási választásokat követő kormányalakítási tárgyalások mindinkább növelték a társadalmi dualitást, az ország felbomlása nem történt meg. De vajon melyek azok a kapcsok, amelyek az ország egységét biztosítják? Mindenképpen pozitív összetartó erőnek nevezhetjük az uralkodó szimbolikus erejét, amelynek nagy szerepe van az állam iránti lojalitás megteremtésében. A belga király nyugat-európai viszonylatban aktívan politizál, és az ország bonyolult politikai rendszerének szüksége is van az uralkodó konszenzusteremtő képességére. Maga a monarchia mint egy föderális „eszköz" ahhoz járul hozzá, hogy mobilizálja a belga közvéleményt a nagyobb regionális autonómiával, esetleges elszakadási kísérletekkel szemben. A király összetartó szerepe az ország társadalmi kettéválásának folyamata során nemhogy csökkent volna, inkább növekedett. A belgák monarchiával szembeni attitűdjét felmérni kívánó adatok azt jelzik, hogy a társadalom 52 százaléka továbbra is egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „örülnünk kell, hogy van királyunk, mert különben az ország felbomlana". A király szerepének megítélése ugyanakkor nem egységes, a fla- mandok a vallonokhoz képest ma kisebb mértékben hisznek a király és a monarchia összetartó erejében. Az, hogy a vallonok növekvő és nagyobb arányban támogatják a királyt, egyértelműen annak köszönhető, hogy az uralkodó a regionális autonómia ellen és az ország egysége mellett érvel. Az önállóságra törekvő flamandok szemében a király ezért a frankofon érdekek megtestesítőjeként jelenik meg. Ugyanakkor számos vélekedés szerint a király politikai „hatalma" messze nem elég erős a nemzeti egység megtartására, szerepe a föderalizációs folyamattal párhuzamosan formálissá vált, és egyre többen kérdőjelezik meg, hogy egyáltalán részt kell-e vállalnia királynak a föderális kormányalakítási folyamatokban, hiszen ezt maga az alkotmány sem tartalmazza, csupán a szokásjogból ered.66 2009. nyár 111
