Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Keszthelyi Éva A kisállami identitás kialakulása az ország létrejöttéig vezethető vissza: a belga állam a 19. század elején egy olyan multipoláris világban született meg, ahol a békét a hatalmi egyensúly politikája biztosította, és amelyben a fiatal királyság központi szerepet töltött be a balance of power biztosításában. Az ország nemzetközi egyensúlyi politikában kiemelt szerepe egyértelműen geopolitikai helyzetéből adódott: a közös német-francia határtól északra való fekvése, természetes (védő) határok hiánya felértékelte a kisállam szerepét az akkori nagyhatalmak - Nagy-Britannia, Franciaország és Poroszország - szemében. Belgium önállóságának ára ezért a nagyhatalmak által garantált kötelező semlegesség megtartása volt, amely rányomta bélyegét az ország kollektív identitására. Belgium számára az első világháborús német megszállás jelentette azt a tapasztalatot, amely során ráébredt, hogy semlegessége nem a megfelelő válasz a biztonságpolitikai kihívásokra. Az ország végül 1936-ban döntött úgy, hogy az független külpolitika megvalósítását tűzi ki célul és olyan önálló, nemzeti külpolitikát kívánt kialakítani, amelynek prioritásait az ország érdekei alapján állapítják meg. Ugyanakkor a 1940. májusi német megszállást követően nyilvánvalóvá vált, hogy a formális függetlenség másodszorra is alkalmatlannak bizonyult, és a második világháború után Belgium nem kívánt a semlegesség védelme mögé visszatérni, hanem aktív külpolitika révén a regionális, nemzetközi intézmények alapító tagjaként jelent meg. Ez a kisállami identitás főként a nemzetközi multilateralizmus iránti elkötelezettségben nyilvánul meg. Annak ellenére, hogy a multilateralizmus az egyéni mozgástér egy részének feladásával jár, Belgium történelmében a többoldalú együttműködés támogatójaként alakította külpolitikáját, Karel De Gucht külügyminiszter szavaival élve a multilateralizmus Belgium génjeibe van kódolva.39 A kisállam vezetői előtt a második világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes szuveneritás és függetlenség megtartása hiú ábránd volt, ezért a külpolitika irányítói a nemzetközi együttműködést és a regionális gazdasági integrációt tekintették követendő útnak. Belgium már a két világháború között csatlakozott az akkori többoldalú védelmi szerződésekhez: 1925-ben a Locarno paktumhoz és 1928-ban a Kellogg-Briand-paktumhoz. Majd az 1950-es évektől Belgium, mint a multilateralizmus fő támogatója, számos multilaterális intézmény - mint például az NATO, Európa Tanács, GATT, OECD, WEU, ÉSZAK, Euratom, EGT, EBESZ - alapító tagjává vált. A multilateralizmus mellett az európai konstrukció (szupranacionaliznuis melletti érvelés) és a transzatlanti kapcsolatok (NATO-védelem) támogatása, valamint a Benelux regionális együttműködés (kisállamok befolyásolási képességének növelése) kialakítása mind a kisállami tudatból táplálkozik. Külpolitika és identitás kapcsolata az európai integrációs politikatükrében A kisállami identitás és külpolitika kapcsolatát hűen tükrözi az országnak az európai integrációhoz való viszonya. Az Európai Unió mindig is központi szerepet töltött be a belga külpolitikában, az ország alapító tagja volt az Európai Uniót létrehozó intézmé102 Külügyi Szemle
