Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban nyéknek, és ma is az európai integrációs folyamat legfőbb támogatója közé tartozik, az integráció eszméjét retorikájában a legradikálisabban pártolja. A kisállam európai intézményekben való részvételét a belga külpolitika nem a nemzeti szuveneritás feladásaként értelmezi, hanem sokkal inkább egy olyan nemzetközi keretnek, amelyen belül nemzeti érdekeinek megvalósítását hatékonyabban érheti el. A nemzeti és európai érdekek Belgium esetében tehát nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. A megosztott szuveneritás nem a saját mozgásszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg, annak bővítését teszi lehetővé. Karel De Gucht szerint „a szuveneritás megosztása egy ravasz módja annak, hogy az ellenőrzést megtartsuk azokon a területeken, ahol mi másként járnánk el."40 Az ország kettős identitása továbbá nem ütközik egy európai szinten kialakuló és megerősödő identitással.41 A különböző kultúrák, nyelvek egymás mellett élését hirdető, toleráns belga identitás kiegészül az európai szinten hasonló értékeket képviselő európai identitással. Belgium esetében - a francia és brit példával ellentétben - nem találkozhatunk a nemzeti vagy regionális identitás és az integráció szupranacionális eszméjének konfliktusával.42 Az integrált Európához való tartozás érzése, a nemzeti és regionális identitást kiegészítve, a belga identitás elemévé vált. Az európai identitás jelképének számító, európai uniós zászlóval - az EU átlaghoz (54 százalék) hasonlóan - a belga lakosság 52 százaléka azonosul. Érdekes megemlíteni, hogy az EU szimbólumával való azonosulás Belgium különböző régióiban eltérő: míg a Briisszel-főváros régió lakosainak nagyon jelentős aránya (71 százaléka), addig Flandriában csak kevesebb, mint a fele (47 százalék) azonosul az európai identitás jelképével. A vallonok e tekintetben „középen" helyezkednek el (56 százalék).43 A főváros erős európai identitása egyértelműen az Európai Unió intézményeinek, illetve az európai diplomaták jelenlétének köszönhető. Belgium számára az Európai Unió szupranacionalizmusa - amely a kisállam és a nagyhatalmak között lévő jelentős hatalmi egyensúlytalanságok kiegyenlítésének legmegfelelőbb eszköze - biztosítja a garanciát arra, hogy az európai államok közötti kapcsolatok ne egy hegemón szervezetben intézményesüljenek. Ebből következően az ország folyamatosan támogatja a szupranacionális szervek, a bizottság, a parlament és a bíróság szerepének - Miniszterek Tanácsával szembeni - erősítését, továbbá klasszikus célkitűzései között szerepel az EU politikai unióvá való alakítása, és a minősített többségi szavazás egyre szélesebb kiterjesztése. A belga belpolitikát konszenzus jellemzi abban a tekintetben, hogy a gazdasági és politikai döntéshozatal terén az európai uniós szintet privilegizálják.44 Az 1970-es években a belga Európa-politika a szupranacionalizmus felől fokozatosan áttért az eurofóderalizmus irányába, és célul a föderális Európa megvalósítását tűzte ki. Guy Verhofstadt volt miniszterelnök explicit megfogalmazása szerint az integráció végállomásának az amerikai mintára felépülő „Európai Egyesült Államok" kialakítása kell, hogy legyen, amely eredményeképpen a tagállamok föderális struktúrát alkotnak. Bel2009. nyár 103
