Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban ruktivista felfogás ezzel szemben a politikai valóság konstruált jellegét hangsúlyozza, az államok érdekei nem eleve adottak, objektívek, hanem társadalmi konstrukciók. E felfogás szerint az „államokat szociális normatív struktúrák korlátozzák", és identitásukat folyamatosan változó normák határozzák meg.2 Míg a racionalizmus a külpolitikai magatartást egy „racionális választásaként elemzi, addig a konstruktivista iskola azt hangsúlyozza, hogy a nemzetközi rendszer szereplőit, államait nem lehet csupán racionális szempontból vizsgálni, hiszen a nemzetközi kapcsolatokat nemcsak az anyagi tényezők, érdekek formálják, hanem szerepet kapnak az elemzésben az értékek, elvek, kulturális tényezők, - többek között - a nemzeti identitás is. Az államok érdekeit tehát a normák által kialakított identitások határozzák meg.3 A tanulmány Belgium politikájának bemutatása során a konstruktivista felfogás alapján vizsgálja azt, hogy az ország kettős identitása mennyiben határozza meg, illetve alakítja (kül)politikai prioritásait. A nemzeti, illetve territoriális identitások egyes összetevői, mint a nyelv, vallás, etnikai kötődés, közös múlt, szomszédokhoz való viszony Belgium esetében nagymértékben hatott az ország bel-, illetve külpolitikájának alakulására. Kollektív identitás - az elméletben és a gyakorlatban Identitásról különböző szinteken beszélhetünk; míg minden egyes egyénnek van személyes identitása, addig az egyén részese egy lokális, regionális, nemzeti és nemzet feletti közösségnek is, amely szintén visszahat az egyén identitására. De nemcsak a személyek, hanem az egyes nemzetközi aktorok, államok is rendelkeznek egyfajta kollektív vagy más néven társadalmi identitással. Ezen identitás egy adott közösséghez való tartozás, a „mi" érzését jelenti, amely keretében a közösség tagjai közös kultúrájuk megőrzésére törekednek.4 A kollektív identitásra vonatkozó definíciók hangsúlyozzák, hogy egy adott nemzethez, etnikumhoz tartozás egyfajta referenciapontként működik, amellyel a közösség tagjai megkülönböztetik magukat a többiektől. Egyes államok esetében a kollektív identitás(ok) vizsgálata azért különösen érdekes, mert adott esetben az állampolgár azonosíthatja magát egy nemzeti és/vagy egy szubnacionális szintű identitással is. A kettős identitás azt fejezi ki, hogy a csoportok tagjai egyszerre lojálisak az állampolgári nemzet és a nemzetiségi csoport felé. Ilyen kettős identitással rendelkeznek például a katalánok vagy a skótok, ők egyszerre vallják magukat katalánnak és spanyolnak, valamint skótnak és britnek. Belgium esetében sem beszélhetünk egy monolitikus nemzeti identitásról, a „belgák nemcsak flamandnak/vallonnak vagy belgának érzik magukat, hanem ahogy flamandnak és vallonnak, ugyanúgy belgának is."5 Az állampolgár kötődhet szorosabban a szubnacionális identitáshoz, mint a nemzeti identitáshoz, de sokkal gyakoribb, hogy ezeket az identitásokat kiegészítve, az adott helyzettől függően „alkalmazza". A társadalom csak egy kisebbségben lévő csoportja ragaszkodik kizárólag az egyik azonosságtudathoz. Belgium esetében sem más a helyzet: a „látható", „kézzelfogható" identitás továbbra is a hivatalos belga, az, ami az állampolgárok személyi igazolványá2009. nyár 89
