Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - EURÓPA - Keszthelyi Éva: Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban
Kettős identitás és politika kapcsolata Belgiumban Keszthelyi Éva B elgium mai politikai fejlődését nagymértékben meghatározzák a 2007. júniusi törvényhozási választások és azok következményei. A belga társadalmat kettészelő, történelmileg kialakult nyelvi, etnikai flamand-vallon szembenállás mára kiegészült egy gazdaság- és szociálpolitikai törésvonal mentén húzódó ellentéttel, amely rányomja bélyegét az ország aktuálpolitikai eseményeire, és alapjaiban határoz- ta/határozza meg a 2007-2008-as koalícióalkotás folyamatát is. A tanulmány célja a nyugat-európai kisállam aktuálpolitikáját is befolyásoló kettős identitásának vizsgálata. Alapvető célja egyrészt a Belgiumban megtalálható kollektív identitások történelmi fejlődésének bemutatása, másrészt ezen eltérő identitások bel- és külpolitikára való hatásának elemzése. Ehhez megvizsgálja a belga társadalom viszonyát az ország, illetve a közösségek/régiók identitásához, továbbá bemutatja a belga, a flamand, a vallon, valamint a fiatal német nyelvű és sajátos brüsszeli identitás gyökereit, sajátosságait. A tanulmány második része elemzi, hogy ezen territoriális identitások megerősödése miként alakítja Belgium belpolitikai berendezkedését, valamint, hogy kihat-e az ország külpolitikai prioritásainak alakítására. A kollektív identitás(ok) külpolitikát formáló hatását az ország főbb külpolitikai prioritásai - az európai konstrukció, a transzatlanti kapcsolatok, a regionalizmus (Benelux Unió) támogatása, valamint az Afrika-politika - mentén mutatom be. A harmadik rész végül azt vizsgálja, hogy a kettős identitás miként formálja az ország belpolitikai folyamatait a 2007-es törvényhozási választások óta. Egy ország kettős identitásának bel- és külpolitikára való hatását vizsgálni komplex feladat. Mind az identitáskutatásoknak, mind a nemzetközi kapcsolatokat vizsgáló elméleteknek kiterjedt irodalmuk van. A szakirodalom a nemzetközi kapcsolatok elméleteit két nagyobb csoportba osztja: racionalizmus és az annak alternatívájaként megjelenő konstruktivizmus.1 A két felfogás eltérően viszonyul az államokat körülvevő nemzetközi rendszerhez, és az államok külpolitikai magatartásának elemzésekor is különböző tényezőket emel ki. A racionalista külpolitika elmélet abból indul ki, hogy az államok világa objektíve létezik, amelyben az egyes aktorok „homo oeconomicus"- ként hatalmuk maximalizálására, veszteségük minimalizálására törekednek. A konst88 Külügyi Szemle
