Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Marton Péter Ehhez adódhat hozzá az, amikor a terrorizmus elleni fellépés részeként „lefejező" csapásokra kerül sor, melyek során még a nyugati közvélemény sem mutat különösebb érdeklődést a civil áldozatokat illetően, ha egy-egy jelentősebb, al-Káida-kötődésű terroristával sikerül végezni. Retorikai szinten a NATO-országok egy része felől megjelenik a hamis szembeállítás, miszerint a légi csapások eszközével a Tartós Szabadság Hadműveletben részt vevő, döntően amerikai erők élnek igazán intenzíven (ők kifejezetten a terrorizmus elleni háború részeként vannak Afganisztánban). Az ezt hangoztatok szerint az ISAF-erők az újjáépítés résztvevői, és minden tekintetben sokkal visszafogottabbak. A probléma ezzel egyfelől az, hogy a szerepek ilyen világos szétválasztása a gyakorlatban nem lehetséges, másfelől pedig az, hogy a NATO-csapatok, éppen országaik veszteségkerülő magatartása miatt, nagyon is rá vannak utalva a légi támogatásra - amint ezt a NATO Parlamenti Közgyűlés egyik 2007-es jelentése is megállapította.27 A légi csapások kapcsán adódik tehát egy valós átváltási dilemma, ám annak érvényessége nem korlátozódik a terrorizmus elleni fellépés esetére. Az erők védelmének igénye kapcsán a dilemma pontosan ugyanúgy jelentkezik. A kábítószerek elleni fellépés vs. a terrorizmus elleni fellépés + a gerillák elleni fellépés A kábítószer-kereskedelemben jelentős szerepet játszó figurák jellemzően sok információval bírnak. Az illegális kereskedelemben részt vevőknek kiterjedt területen kell áthaladniuk, és így a csempészek biztonsága nagyrészt a megfelelő informáltságuk függvénye. Ezek az információk a terrorizmus elleni aktív fellépésben és a gerillák elleni fellépésben is alapvető jelentőségűek lehetnek. Hádzsi Básár Núrzáj esete iskolapéldája a veszteségnek, amellyel számolni kell, ha egy-egy kereskedőt „lekapcsolnak". Hádzsi Básár Núrzáj a tradicionálisan csempészéssel foglalkozó Núrzáj családok egyikének leszármazottja. A csempészkereskedelemben jelentős szereplő volt már legalább az 1990-es évek első fele óta. 1994 nyarán ő volt az akkoriban kibontakozó tálib mozgalom egyik első anyagi támogatója - többek között azért alakult ez így, mert Omár móllá, aki máig a tálib mozgalom vezetője, a Khanisz Junisz-féle Hiszb-i-Iszlámi frakcióban még Hádzsi Básár vezetése alatt harcolt a Nádzsibullah-rezsim erői és szövetségeseik ellen. Miután a tálibok 1994-ben kiterjesztették az uralmukat Dél-Afganisztánban, majd később másutt is, Hádzsi Básár Núrzáj részesedése a kábítószer-kereskedelemből jelentősen megnövekedett. Különösen sokat profitált abból, amikor 2000-ben a tálib rezsim betiltotta az ópiummák termesztését (amivel párhuzamosan viszont a rezsim nem tiltotta be az ópium kereskedelmét). A felszökő árakból Hádzsi Básár tetemes bevételre tehetett szert. 2001-ben, miután a tálib rezsim megbukott, az amerikaiak kényszerűségből az általa is támogatott Gul Ághá Sírzájt fogadták el Kándáhár város kormányzójának. Egy oknyomozó újságíró szerint akkoriban 30 Külügyi Szemle
