Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Gyarmati István: A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság ?
A medve újra élesíti körmeit: cirkusz vagy valóság? Kiindulópontként szeretném leszögezni, hogy e sorok írója egyértelműen antide- mokratikusnak és imperialisztikusnak látja Putyin politikáját, és erre a „felismerésre" nem az utóbbi egy-két évben jutott, hanem Putyin regnálásának első hónapjaiban. Ha elemezzük Putyin nézeteit, ami igen nehéz, hiszen egyrészt sosem foglalja őket össze rendezett, koherens rendszerbe, másrészt viszont egyes elemeit gyakran különbözőképpen fogalmazza meg és variálja, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Putyin egy centralizált, erős államot tart ideálisnak, ahol az állam érdekei felülírják az egyén érdekeit - kivéve, persze, a legfőbb vezető(k)ét, ahol a gazdaság egy kontrollált, állami tulajdonon vagy legalábbis közvetlen állami befolyáson alapuló tulajdonosi és irányítási struktúrában működik, legfontosabb, stratégiai elemei közvetlenül az elnök, illetve Putyin személyes irányítása alatt állnak, és közvetlenül a politikai érdekeit szolgálják (ha kell, finanszírozzák). Ennek az államformának a koncepciója Putyinnál alapvetően két, egymást erősítő forrásból táplálkozik. Egyrészt neveltetéséből, amelyben alapvető szerepet játszottak a KGB-ben töltött évek, valamint sajátos módon Putyin vallásossága is, hiszen az orosz ortodox egyház mindig is a centralizált, központi állami hatalom főideológusa és támogatója volt Oroszországban. Másrészt viszont annak a tapasztalatnak a helytelen, bár Oroszországban általánosan elterjedt általánosításából, hogy - legalábbis Oroszországban - a demokrácia szükségszerűen anarchiához és destabilizálódáshoz vezet, mint Jelcin alatt, és súlyosan veszélyezteti Oroszország egységét és létét - mint ahogy a csecsen háború megmutatta. Ezért Putyin és sok követője szerint Oroszországban nem alkalmazhatók a liberális polgári demokrácia, a jogállamiság elvei és gyakorlata, a demokrácia helyett irányított demokráciára, a jogállamiság helyett a jog diktatúrájára van szükség. Ennek megfelelően, természetesen, a gazdaságot is ennek szolgálatába kell állítani. Azt látják, hogy a globalizáció körülményei között a versenyben csak piacgazdaságok képesek eredményesen részt venni, de természetesen egy szabad piacgazdaság igen távol áll tőlük, hiszen nem szolgálná a fent megfogalmazott államot és célokat. Ezért bár hitet tesznek a piacgazdaság mellett és, valóban, engedik, támogatják egy piacgazdaság kialakulását és működését, de azt erőteljes állami kontroll alá vonják. Putyin nem nagyon szokta a kínai modellt emlegetni - hogyan is tehetné, hogyan is ismerhetné be, hogy amit ő akar, azt nem ő találta ki, az nem orosz találmány -, de elképzelései ebben a tekintetben is sokban egybeesnek a kínai vezetők által kialakított struktúrával és gyakorlattal. Ennek a koncepciónak megfelelően a piacgazdaság döntő szereplőit szorosan, direkt eszközökkel ellenőrzik és tartják befolyásuk alatt, a stratégiai ágazatokban közvetlen állami befolyást szereznek, és saját bizalmasaik irányítása alatt tartják - sokszor nem is törődve semmilyen látszattal, és azt is megengedik maguknak, hogy egy-egy stratégiai nagyvállalat irányítója ezzel egy időben az állami struktúrákban is tisztséget töltsön be - természetesen Putyin irányítása alatt. 2009. nyár 43
