Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)

2009 / 2. szám - OROSZORSZÁG - Deák András György: Főnix a kalitkában? Az orosz külpolitika elmúlt tíz éve

Főnix a kalitkában? Az orosz külpolitika elmúlt tíz éve

1. táblázat: A tíz legnagyobb gazdaság (2006, PPP GDP, százalék)

1.

Amerikai Egyesült Államok

21,93

2.

Kína

10,60

3.

Japán

6,78

4.

Németország

4,44

5.

India

4,40

6.

Nagy-Britannia

3,35

7.

Franciaország

3,25

8.

Oroszország

3,11

9.

Olaszország

2,84

10.

Brazília

2,81

Forrás: IMF, http://ivww.econstats.com/weo/V012.htm

Ugyancsak bizonyos kétségek férhetnek ezen részesedés hosszabb távú fenntarthatóságához. A nemzeti össztermék vonatkozásában az első húsz ország közé lényegében csak fejlettség vagy népességszám révén lehet „bejutni". Klasszikus, jobbára nyersanyagexportőr állam a nagy lélekszámú Iránt leszámítva nincs közöttük. Oroszország mind romló demográfiai mutatói, mind energiapiaci kitettsége, monokulturális vonásai miatt a volatilisebb kategóriába tartozik. A szélsőségesen monokulturális, exportfüggő Szaúd-Arábia 1982 és 1987 között, a drasztikus olajáresés idején például nemzeti összterméke csaknem ötödét vesztette el, a többi főbb termelő is lényegében véve stagnált ebben az időszakban.

Ennyiben nem érdemes „orosz gazdasági csodára" számítanunk. Moszkva egy sérülékeny, de korlátozott fejlődési képességeket mutató posztszovjet gazdasággal rendelkezik, amelyet kiegészít egy, a nemzetgazdaságon egyre elhatalmasodó energiaszektor. Jó eséllyel Oroszország stabilan meg tud kapaszkodni a „nagyobb európai gazdaságok" szintjén. Amit a putyini rendszer valóban felmutathat, az az 1998-as államcsőd tapasztalatán nyugvó, szigorú tartalékolási politika, amelynek révén a posztszovjet országokhoz képest kirívó példaként képes külső segítség nélkül fenntartani szűkén értelmezett makrogazdasági stabilitását. Az orosz makropénzügyi helyzet azonban fokozott mértékben a nemzetközi nyersanyagárak és a belső tartalékok függvénye, ami valamennyire garantálja, „bebetonozza" az orosz GDP nemzetközi arányát. Ha nő a világgazdaság, Moszkva is képes arra, de hosszabb távú depresszió esetén perifériális sérülékenysége fokozott mértékben jelentkezik. Az orosz növekedés nem autonóm, mint a kínai vagy az indiai. Ez a világgazdasági beágyazottság egy laza és bizonyos értelemben „kegyetlen" formája, amelyet ha az orosz vezetés az utóbbi időben elfelejtett volna, akkor a mostani válság feltehetően majd emlékezteti rá.

Ebben a vonatkozásban egy reális mérlegelés nyilvánvalóan nem is annyira az agg- regát értékére, hanem minőségére kell hogy vonatkozzon. Az orosz gazdaság kétség2009. nyár

27