Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Marton Péter: Az államépítés sorrendisége és az afganisztáni bonyodalmak
Marton Péter Az igazságtétel vs. a politikai stabilitás igénye A közvélemény külpolitika iránt érdeklődő szegmensét 2001 óta makacsul befolyásoló kérdés azoknak a haduraknak a sorsa, akik az új afgán politikai rendszerbe integrálódhattak, és azóta fontos helyi vagy akár központi kormányzati pozíciókat szereztek. Az elszámoltatásra, a háborús bűnökért való felelősségre vonásra irányuló követelésnek afgán szószólói is vannak, így például az afgán parlament ülésein való részvételtől 2007 óta eltiltott Máláláj Dzsója képviselőnő. Az alapvető emberi igazságérzet - még ha megalapozott is lehet bizonyos egykori parancsnokok esetében - nem vesz tudomást az afganisztáni politikai viszonyok komplexitásáról. Az értékítéletet is magában foglaló hadúr kifejezéssel illetett emberek valójában nem feltétlenül csupán harcosi-parancsnoki képességeik alapján legitimitással bíró vezetők (amint ezt a kifejezés sugallná). Ko- optálásuk pedig annak idején alapvető jelentőséggel bírt. Az Afganisztánban 2001-ben beavatkozó államok tizedannyi katona mozgósítására sem voltak eddig képesek, mint amennyi akár a szovjet vezérkar, akár a RAND Corporation becslései szerint Afganisztán közvetlen ellenőrzés alá vonásához szükséges lenne. Ilyen körülmények között minden korábbi parancsnoknak - így például a tálibok leverésében jelentős szerepet játszott Északi Szövetség korábbi parancsnokainak - a maradéktalan lefegyverzése, ez után pedig az erkölcsi tökély rajtuk való számon kérése, nem volt lehetséges.20 Közös érdek képviseletében, bizonytalanul Az antiterrorizmus vs. a terrorizmus elleni aktív fellépés A szembeállítás magyarázata, hogy a NATO-terminológia megkülönbözteti az angol anti-terrorism és counter-terrorism kifejezéseket.21 Előbbit „védelmi intézkedések alkalmazása az erők, személyek és vagyon terrorizmus általi sebezhetőségének csökkentése érdekében", míg utóbbit „támadó katonai akció a terroristák képességeinek csökkentése érdekében" jelentésben használja. Nem érezve kötelezőnek a támadó akció katonai kivitelezésére vonatkozó kitételt az utóbbi esetben, itt lényegében a passzív és az aktív megközelítés szembeállításáról van szó. A vita pedig ennek kapcsán bontakozik ki arról, hogy lehet-e ellentmondás a kétféle fellépés között. A passzív(abb) védekezés, tehát az „antiterrorizmus" szükségében mindenki egyetért, még ha az ehhez kapcsolódó intézkedések tartalmát illetően adódnak is olykor jelentős nézeteltérések. A counter-terrorism ezzel ellentétben olyasmi, amelynek még a létjogosultságát is sokan megkérdőjelezik, és potenciális kontraproduktivitására utalnak - vagyis azt állítják, hogy utóbbi alááshatja az antiterrorizmust szolgáló lépéseket, illetve általában drágítja a hatékony antiterrorista fellépést. A katonai eszközök használatát különösen parázs vita övezi ezzel összefüggésben. Ezt az ellentétet szokták - félrevezető módon - egyfajta európai-amerikai ellentét forrásaként is említeni. Ez elsősor26 Külügyi Szemle
