Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kiss J. László: Egy döntés anatómiája - Oplatka András könyve a határnyitásról
Könyvekről Egy döntés anatómiája - Oplatka András könyve a határnyitásról A történeti kutatások állandó témája a nagy horderejű politikai döntések környezetének aprólékos feltárása. Graham Allisonnak a kubai válságról 1971-ben írt korszakos elemzése óta a külpolitikai döntési folyamatok részleteinek a feltárása a nemzetközi elmélet területén is kedvelt tanulmánytémának számít, nem annyira abban az értelemben, hogy milyennek kell lennie a döntéseknek, hanem abból szempontból, hogy ténylegesen miként is zajlottak le a döntések. „9/11" a nemzetközi szakirodalomban 2001. szeptember 11. negatív konnotációjával, a New York-i Világkereskedelmi Központ lerombolásával kapcsolódik össze. A magyar olvasó számára egy „másik szeptember 11.", pontosabban 1989. szeptember 11. egy pozitív konnotációval társítható eseményre vonatkozik, nevezetesen arra a döntésre, amely szabaddá tette az utat a magyar-osztrák határon át az egykori NDK polgárai előtt, és messze ható európai folyamatok elindítója volt. A vasfüggöny lebontása, majd a határ megnyitása nem egyszerűen a par excellence magyar külpolitika kialakulását jelezte, hanem azt a ritka történelmi pillanatot, amikor Budapest - ha csupán rövid ideig is - a nemzetközi mainstreammel összhangban, az 1956. évi magyar forradalom után először, az európai környezetet alakító policy-maker szerepbe kerülhetett. Csaknem két évtizeddel az európai átrendeződést, mindenekelőtt a két német állam újraegyesülését katalizáló magyar döntést után Oplatka András oknyomozó történészként eredt az egykori események nyomába.1 Minden nagyobb történeti esemény sajátos emlékezéskultúrát alakít ki maga körül, amely pozitív és negatív konnotációkból és a média általi közvetítés elemeiből, különböző elő- és utóítéletekből tevődik össze. Ilyen értelemben nem a valóság, hanem a valóság értelmezései - konstruktivista nyelve szólva a „diszkurzív" események" - teremtik meg a valóságot. Nem ritkán a valódi események helyett a folyamatos emlékezés állandóan újrainterpretálja az eseményeket. A dolog természeténél fogva szelektíven a tények helyett már csak az emlékezésre, az elbeszélt és ünnepelt történelemre emlékezünk. A „határnyitás" mint sikertörténet különösen alkalmas volt arra, hogy egyfajta rituálévá váljon, és a résztvevők a történet újraelmondásával lényegében „megegyezzenek" az események „logikus" lánco228 Külügyi Szemle
