Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Torzsa István: A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei
Torzsa István a napi sajtóban, illetve válaszként a magyar döntésre, az észak-koreai vezetés hazahívta budapesti nagykövetét.31 Az (Észak)Koreai Munkapárt központi lapja szerint Magyar- ország elárulta a marxizmus-leninizmus eszméjét, a munkásosztály forradalmát. A lap terjedelmes írása feltette a kérdést, hogy „Magyarország olyan nagy bajban van, hogy nincs más választása, mint néhány dollárért koldulni a dél-koreai báboknál?"32Az érdekességhez tartozik, hogy akkor Kim Pjong II, Kim ír Szén ifjabb fia - a mai észak-koreai vezető, Kim Dzsong II öccse - volt a KNDK nagykövete Budapesten. A diplomata a magyar-dél-koreai kapcsolatfelvételről őt előzetesen tájékoztató Őszi István akkori külügyminiszter-helyettesnek egyet nem értését fejezte ki, de hozzátette, Magyarország szuverén állam, döntéseiért maga viseli a felelősséget. Két nappal később - nyilván központi utasításra - már tiltakozott, s a megállapodás azonnali felmondását követelte,33 majd november 6-án, minden előzetes bejelentés nélkül végleg elutazott Budapestről. Ebben szerepet játszott az, hogy rájöttek, tiltakozásuknak semmilyen eredménye nem volt, hiszen megnyílt a dél-koreai állandó képviselet október végén. Az állandó képviseletek felállításáról szóló döntés miatt a KNDK akkori külügyminisztere, Kim Jong Nam tiltakozott phenjani nagykövetünknél, és átadott neki egy jegyzéket.34 Az északi jegyzékre a magyar fél Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes útján tért vissza. A diplomata bekérette az észak-koreai nagykövetet, aki a találkozó elfogadása majd lemondása után egy módosított időpontban, 1988. október 21-én ment be a Külügyminisztériumba. Nagy Gábor megkísérelte válaszjegyzékünket átadni az északkoreai nagykövetnek, aki megtagadta annak átvételét. A kézbesítő útján kiküldött jegyzéket, felbontott borítékban, a nagykövetség visszaküldte a Külügyminisztériumnak.35 Az állandó képviseletek felállításáról szóló megállapodás aláírását követően a politikai kapcsolatok jelentős mértékben megélénkültek. Várkonyi Péter akkori külügyminiszter az ENSZ Közgyűlés 43. ülésszakán, majd 1989. januárjában, a vegyi fegyverek betiltásával foglalkozó párizsi konferencián is találkozott dél-koreai kollégájával, és konzultációt folytatott vele, kölcsönös látogatásra hívva meg egymást. Novemberben Magyarországon járt a dél-koreai sportminiszter, s együttműködési megállapodást írt alá az AISH elnökével. December 27. és 29. között Shin Dong-won első külügyminiszter-helyettes járt nálunk. Ekkor került sor a két ország közötti beruházásvédelmi egyezmény aláírására is. Az augusztus 26-i megállapodásban foglaltaknak megfelelően a két ország szakemberei időközben folytatták tárgyalásaikat a kapcsolatok teljes normalizálásáról. Azok rövid időn belül eredményesen zárultak, s e folyamat befejezéseként Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár 1989. február 1-én Szöulban aláírta a Magyar Népköztársaság és a Koreai Köztársaság közötti, teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvet, amelynek alapján az addigi állandó képviseletek nagykövetségi rangra emelkedtek.36 Ezzel együtt, szintén február 1-jén került aláírásra a két ország közötti kulturális egyezmény, a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás, valamint a diplomata és szolgálati útlevelekre vonatkozó vízummentességi megállapodás 37 220 Külügyi Szemle
