Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Torzsa István: A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei
Torzsa István tagjaként elismerni. Észak-Korea ilyen formában történő elismerése mögött az a logikus felismerés állt, hogy a Koreai-félszigeten de facto két állam, két társadalom létezik, de ezen országok állampolgárai vérségi, kulturális, etnikai stb. alapon homogén nemzetet képeznek. Ennek elismerését jelentette a belkoreai kereskedelem módjára vonatkozó javaslat is. Kívülálló számára magától értetődő tényekről van szó. Hogy Koreában ez mégsem így volt, és nincs így ma sem, az a történelmi múlttal magyarázható. Kifejezett politikai bátorságra utalt, hogy Roh Tae Woo túltette magát az addigi ellenségeskedésen, és készségét nyilvánította a kapcsolatok új alapokra történő helyezésére. A dél-koreai külpolitika változásait leginkább az a javaslat fémjelezte, amelyben a Koreai Köztársaság államfője készségét nyilvánította a vele szövetségben álló országok - közülük is a legfontosabb az Egyesült Államok és Japán - és a KNDK közötti kapcsolatok rendezésének elősegítésére. Ez egy teljesen új megközelítés volt, hiszen addig Dél nagyon határozottan ellene volt, hogy a Nyugat bármilyen formában javítsa viszonyát és fejlessze együttműködését Északkal.21 A július 7-i nyilatkozat lényegében a Koreai Köztársaság kormányának jóindulatát juttatta kifejezésre, amely fordulópontot jelzett az egyesítési és az északi politikában, vagyis a kommunista tömb országaival folytatott kapcsolatokban. Dél-Korea előfeltételek nélkül kész volt a párbeszéd fonalának ismételt felvételére és e célból több kezdeményezést is tett, amelyek kiterjedtek a vöröskeresztes tárgyalások újraindítására, oktatási szakemberek találkozójára, új külpolitika kialakítására, a tájékoztatás liberalizálására, az Észak-Korea irányába történő gazdasági nyitásra, parlamenti tárgyalások előkészítésére, illetve egy koreaközi csúcstalálkozó megszervezésére, amire csak 12 évvel később, 2000-ben, Kim Dae-jung elnök phenjani látogatása során került sor. A fentiekről tájékoztatást adó Park Chul Un előzetes tárgyalást folytatott a Magyar- ország és Dél-Korea közötti kapcsolatok normalizálásáról is. Bár akkor az álláspontokban még volt különbség, a felek egyetértettek a tárgyalások folytatásában. Röviddel később, augusztus 8. és 12. között, Bartha Ferenc, az MNB akkori elnöke vezetésével küldöttség járt Szöulban. A tárgyalásokon a felek elvileg megállapodtak a konzuli kapcsolatok felvételéről még az olimpia előtt azzal, hogy fél éven belül teljes körű diplomáciai viszonyt létesítenek egymással.22 A tárgyalások újabb, harmadik fordulójára augusztus 25-én ismét Park Chul Un érkezett - ez alkalommal is titokban - Budapestre.23 Kíséretében volt több tárca képviselője. A kétnapos, éjszakába nyúló tárgyalások eredményeként a két ország külügyminisztériumának illetékes vezetői megállapodásra jutottak abban, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Koreai Köztársaság két lépcsőben rendezi kapcsolatát. Dél-Korea szerette volna a mielőbbi teljes normalizálást, de a magyar fél számára időre volt szükség ahhoz, hogy a döntést legalább részben elfogadtassa a szocialista országok vezetőivel. Ezt tudomásul véve született az a kompromisszum, amelynek eredménye volt a politikai kapcsolatok normalizálásáról 1988. augusztus 26-án aláírt azon megállapodás - ma218 Külügyi Szemle
