Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Torzsa István: A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei
A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei lényegét tekintve belkereskedelemnek tekintenék. (Az akkori célkitűzés mára megvalósulni látszik, hiszen a Keszongban, a 38. szélességi fok mentén húzódó demarkációs vonaltól mintegy 15 km-re északra fekvő valamikori fővárosban épülő dél-koreai ipari komplexumban északi munkaerővel előállításra kerülő termékek minden vám és egyéb illeték nélkül kerülnek vissza Délre.) 4. Teljesen új elem, hogy Dél-Korea nem támasztana kifogást szövetségeseinek Észak- Koreával folytatott, nem katonai jellegű kereskedelme ellen. Ez önmagában is nagy jelentőségű, hiszen Szöul eddig mindent megtett azért, hogy megakadályozza a nyugati országok és a KNDK kapcsolatainak fejlesztését, míg Roh Tae Woo javaslata lényegében csak a COCOM-korlátozásokat hagyná továbbra is életben, azok viszont vonatkoztak valamennyi kommunista országra. Ha ez a gyakorlat beindult volna, jelentős mértékben hozzájárulhatott volna az észak-koreai gazdasági nehézségek csökkentéséhez. 5. A nemzetközi fórumokon való kapcsolattartás lehetősége szintén egyik módja lehetne a két Korea együttműködésének Erre eddig nem volt mód, hiszen Észak és Dél kiélezett versenyt folytatott egymással azért, nehogy az egyik, akár csak egy lépéssel is, de megelőzze a másikat a nemzetközi porondon is. Roh Tae Woo lényegében ennek a küzdelemnek a beszüntetését javasolta, s összességében az mindkét fél számára hasznos lett volna az ENSZ-ben is, ahová Dél szeretett volna mielőbb belépni, akár egyidejűleg Északkal, akár tőle függetlenül, míg a KNDK csak egy Korea belépését tartotta akkor elfogadhatónak. 6. A Roh Tae Woo elnök által meghirdetett északi politika egy része a KNDK-val való kapcsolatok fejlesztésére, másik része pedig a kommunista tömb országaival való együttműködés kiépítésére irányult. (Ezen országok csoportjával Dél-Koreának akkor még semmilyen hivatalos kapcsolata nem volt.) Emellett Dél kötelezettséget vállalt arra is, hogy pozitív északi megközelítés esetén kész elősegíteni a KNDK kapcsolatainak kiépítését az Amerikai Egyesült Államokkal és Japánnal. Phenjan természetesen régóta szerette volna ezt elérni, de úgy, hogy azért semmilyen politikai árat ne kelljen fizetnie, sőt az Egyesült Államok feltétel nélkül vonja ki csapatait Délről, Japán pedig fizessen kártérítést Északnak is - miként annak idején Délnek is fizetett - a japán gyarmati uralom alatt -1910-1945 - elkövetett bűnök kompenzálására.20 A július 7-i nyilatkozat megtételének legfőbb érdeme, hogy egyértelmű jelzést adott arról, hogy Dél felismerte az idő szavát, és készségét fejezte ki az észak-déli konfrontáció felszámolására. Lényegében segítséget ajánlott Északnak ahhoz, hogy szinte hermetikusan zárt rendszerét megnyithassa, és így mód nyíljon a partneri kapcsolatok kialakítására, az együttműködésen alapuló viszony kiépítésére, elősegítve ezzel az ország egyesítésének ügyét. Ebből kiindulva levonhatjuk az alábbi következtetést: Jelentős mértékben módosult Dél egyesítési és külpolitikája. Az első következtetést támasztja alá, hogy a nyilatkozat Északot nem ellenségként, hanem ugyanannak a nemzetnek a részeként ismerte el, javasolta feladni a konfrontációt, az ellenségeskedést, a semmire nem vezető vetélkedést. Dél kész lett volna Északot a nemzetközi közösség 2009. tavasz 217
