Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Torzsa István: A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei
A magyar-dél-koreai diplomáciai kapcsolatok normalizálása, az elmúlt húsz év eredményei Annak, hogy mégsem voltunk ott Szöulban, nem az északi zsarolás volt az oka. Emlékezetes, hogy 1983. szeptember 1-jén egy dél-koreai utasszállító repülőgép a Szovjetunió légterébe tévedt, amelyet a szovjet légvédelem lelőtt.6 Az eset körülményei azóta sem nyertek egyértelmű tisztázást, viszont heves szovjetellenességet váltottak ki Dél-Koreában. Az akkori helyzetben Moszkvában született meg az a döntés, amely lehetetlenné tette a magyar részvételt az IPU Közgyűlésén. A Moszkvából jött ukázt Budapesten tudomásul vették. Jellemző az észak-koreai vezetés mentalitására, hogy a szöuli tanácskozás után hivatalosan köszönetét mondtak a velük baráti viszonyban lévő országok vezetésének, beleértve hazánkat is, amiért elfogadva a phenjani álláspontot, az IPU szöuli konferenciájának bojkottálása mellett döntöttek. Hasonló volt a helyzet az olimpia körül is, de akkor már egy megváltozott légkör jellemezte a kelet-nyugati együttműködést s Phenjan erőfeszítései az alkalommal eredménytelenek maradtak. Az évtized második felében már egyre jobban értek a feltételek a kétoldalú kapcsolatok valamilyen formában történő legalizálására. Kótai Géza, az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője Várkonyi Péter külügyminiszterhez 1987-ben írt levelében lényegében szabad jelzést adott a kamarai képviseletek felállításáról szóló tárgyalásoknak.7 Még abban az évben, majd 1988-ban jelentősen megélénkültek a magyar-dél-koreai kapcsolatok. Több alkalommal került sor Bartha Ferencnek, az MNB akkori elnökének s Lőrincze Péternek, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárának szöuli látogatására, a kamarai képviseletek nyitásáról szóló tárgyalásokra.8 A Koreai Kereskedelmi és Ipari Kamara, valamint a Magyar Gazdasági Kamara képviseletének kölcsönös felállítása összhangban volt az 1988-as szöuli Nyári Olimpiai Játékokon való részvételünkre vonatkozó döntéssel, amelyet a volt szocialista országok közül elsőként hoztunk meg. Az ideológiamentes kapcsolatbővítéshez jó lehetőséget és jelentős ösztönzést adott Roh Tae Woo akkori államfő 1988. július 7-i nyilatkozata. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az sem, hogy akkor Magyarországon már jelentős változások vették kezdetüket. Az ország túl volt az MSZMP 1988. májusi országos értekezletén. Kádár Jánost Grósz Károly váltotta fel a párt élén, aki, mint miniszterel- nök-pártfőtitkár, szabadabb kezet biztosított azok számára, akik elérkezettnek látták kapcsolataink normalizálását a Koreai Köztársasággal. A következő hónapban Demján Sándor, a Magyar Hitelbank akkori elnöke utazott Szöulba, és jelezte, hogy Magyarország kész még az olimpia előtt vagy közvetlenül utána diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a Koreai Köztársasággal, azzal a feltétellel, hogy Szöul egymilliárd dollár értékű gazdasági csomagról ír alá megállapodást. Jelezte továbbá érdekeltségünket a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése terén.9 A Demján-látogatás újabb tárgyalásokat indukált. Ebbe a folyamatba illeszkedett Park Chul Un elnöki politikai tanácsadó július 5-i titkos budapesti látogatása. Park intenzív tárgyalásokat kezdett Bartha Ferenccel, az MNB újonnan kinevezett elnökével, 2009. tavasz 213
