Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltozás korában túl is erőszakos cselekményeket követnek el. Aggodalmunkat fejeztük ki annak kapcsán, hogy ezekben az akciókban részt vesznek a Jugoszláv Néphadsereg egységei is. A helyzet súlyossága miatt a bosnyák kormány kérése ENSZ-békefenntartók telepítésére szerintünk még indokoltabb. Kértük az ENSZ titkárságát, hogy folyamatosan tájékoztasson a riasztó boszniai helyzetről, mivel a késlekedés az ENSZ-erők telepítésében nagyon veszélyes lehet. Április végén vetette fel Ausztria a BT nem hivatalos konzultációin, hogy követeljék minden idegen fegyveres erő távozását Boszniából, ami elsősorban a jugoszláv fegyveres erők kivonását jelentette volna. Ezzel egyetértve kijelentettük, a BT nyílt területi hódítás szemtanúja, melynek célja, hogy erőszakos úton egy nemzetállamban tömörítsék az egy etnikumhoz tartozókat. Hozzátettük: ha mindenki ezt a logikát követné, egész Közép- és Kelet-Európa igen hamar egy újabb apokalipszis színterévé válna. Júniusban ugyanezen a fórumon kifejtettük, már az év elején jeleztük, hogy az ENSZ-műveleteket a horvát területeken túl ki kell terjeszteni Boszniára és a volt Jugoszlávia más térségeire is, mert a népek és kisebbségek együttélésére leselkedő, nem képzeletbeli, hanem nagyon is konkrét veszélyek továbbra is fennállnak. A passzivitással és tétlenséggel szemben a békefenntartás az egyetlen alternatíva. Hangoztattuk, hogy az a kíméletlenség, amellyel szerb erők Szarajevót lövik, és figyelmen kívül hagynak minden rendezési kísérletet, jelzi, kik és hol vannak az erőszak és az elvakult terror igazi felelősei. Ebben az időben a Biztonsági Tanács rendületlenül gyártotta a boszniai helyzet kapcsán az „aggódást" kifejező elnöki nyilatkozatokat. Egyre általánosabbá vált az a BT-t azután hosszú ideig jellemző megközelítés, amely valamiféle „semlegesség" álarcában „a helyzet kialakulásáért mindegyik fél felelős" hangzatos érvét sulykolta. Valójában mindegyik félnek lehetett szerepe a harcok kitörésében, de egyáltalán nem volt mindegy, hogy a felek ezért milyen mértékben voltak felelősek. (A világszervezetet jellemző ezen magatartást, a nem kifogásolható „részrehajlás-nélküliséggel" ellentétes „gondolkodás nélküli semlegességet" [unthinking neutrality] bírálta kegyetlen őszinteséggel Kofi Annan ENSZ-főtitkár egy évekkel később a délszláv konfliktusról kiadott jelentésében.) Az ilyen semleges hangnem miatt, ami gyakorlatilag egyenlőségjelet tett támadó és áldozat között, Bosznia ENSZ-képviselője egy ízben éles hangú levélben tiltakozott az ENSZ főtitkáránál. Jellemző volt a BT-beli állapotokra, hogy a levél nem kis botrányt kavart a testület nem hivatalos ülésén. A bosnyák levél kissé nyers hangvétele mintha elfeledtette volna egyesekkel, hogy mi is történik a helyszínen. Egy BT-állam indítványozta is, hogy a testület elnöke tegye szóvá a dolgot a bosnyák nagykövetnél. Mások viszont kijelentették, lehet ugyan, hogy a nagykövet túl nyersen fogalmazott, de ezt egy agresszió áldozatává lett ország képviselőjeként tette. Magyar részről jeleztük, hogy ha a BT elnöke mégis úgy döntene, hogy a testület nevében bekéreti a bosnyák nagykövetet, ezt Magyarország egyetértése nélkül teszi meg. A bosnyák ENSZ-képviselőhöz intézendő „figyelmeztetésből" végül nem lett semmi, de ez az epizód is jól mutatta a 2009. tavasz 197
