Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős André szabadságharcos partizánoknak, a horvátokat viszont kollaboráns usztasáknak vélték. Később pedig egy nyugati BT-nagyhatalom képviselője - ugyancsak a belgrádi téziseket visszhangozva - abban a hitben élt, hogy Bosznia tulajdonképpen egy titoista kitaláció. Mivel előre látható volt, mi várható, ha a harcok netán Boszniára is átterjednek, az ekkoriban ugyancsak BT-tag Ausztriával együtt ennek hangot is adtunk a testületben. Kifejtettük, nem zárjuk ki, hogy horvát területeken kívül Jugoszlávia más megszállt részeire is ENSZ-személyzet kerüljön. Az időközben, április elején függetlenségét kikiáltó Bosznia és Hercegovina azzal a kéréssel fordult az ENSZ-hez, hogy Horvátország mellett Boszniába is telepítsenek UNPROFOR békefenntartó erőket. Az UNPROFOR mandátumának kiterjesztését ezekben a hónapokban csak Franciaország, Ausztria és Magyarország szorgalmazta. Úgy tűnt, hogy a BT egyes tagállamai nem voltak hajlandók vagy képesek tudomásul venni a körvonalazódó veszélyt. Az ENSZ-titkárság pedig akkoriban kivitelezhetetlen vállalkozásnak minősítette a kéksisakosok boszniai telepítését. Érdekes tény, hogy ebben az időben a BT el nem kötelezett tagjai, akik később a belgrádi rezsim leghatározottabb bírálói és a bosnyák állam legfőbb védelmezői lettek, a belügyekbe való be nem avatkozás elvére hivatkozva igencsak vonakodtak attól, hogy a világszervezet úgy küldjön békefenntartó erőket a széteső Jugoszláviába, hogy abba az akkor már csonka jugoszláv szövetségi kormány ne egyezzen bele. Húzódoztak attól is, hogy délszláv vonatkozású határozataiban a BT az ENSZ Alapokmánya kikényszerítő intézkedéseket kilátásba helyező VII. fejezetére hivatkozzon. Ezt a magatartást az is motiválta, hogy ezek az országok Jugoszláviában ekkor még az el nem kötelezett mozgalom egyik alapító tagját látták, nehezen tudtak elszakadni a valaha nagy tekintélynek örvendő harmadik világbeli Jugoszláviával kapcsolatos emlékeiktől és beidegződéseiktől. Külön említést érdemel, hogy ebben az időben a magyar ENSZ-képviselet hatékonyan segítette a függetlenségét elnyert Szlovénia és Bosznia nemzetközi szintéren való megjelenését, tájékozódását az őket érintő kérdésekben. Rendszeres kapcsolatot tartott e két ország New Yorkba küldött, diplomata státussal még nem rendelkező, sajtótudósítói vagy más minőségben ott tartózkodó képviselőivel (a szlovén Ignác Golobbal és a bosnyák Mohamed Sacirbey-jel), akik - országaiknak a világszervezetbe történt májusi felvételét követően - nagykövetként folytatták tevékenységüket. Az a körülmény, hogy Magyarország ekkor a BT tagja volt, s így közvetlen információkkal rendelkezett a testület délszláv vonatkozású informális, azaz zártkörű vitáiról, a két állam számára rendkívül értékessé tette a magyar képviselettel való kapcsolattartást. így mi tettük például lehetővé, hogy Haris Silajdic bosnyák külügyminiszter - egy még ENSZ-en kívüli ország esetében szükséges tagállami, ez esetben magyar „kezességgel" - bebocsátást nyerjen a világszervezet épületébe, és ott sajtókonferenciát tarthasson. Áprilisban zárt ajtók mögött jeleztük a BT-nek, hogy a boszniai események kapcsán számos alkalommal megsértették Magyarország területét és légterét. Utaltunk arra, hogy Bosznia a függetlenségre szavazott, de szélsőséges elemek az országban és azon 196 Külügyi Szemle
